Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

Ezen kötelezvény 2 példányban kiállítatott és felolvasás után a felekkel aláíratott. Az egyháztanácsnak 1917. évi szept. 16-diki gyűléséből kifolyólag. Előttünk Antal János plébános Tifán Ignácz Fancsali György Farkas Gáspár Vass Pál " A kántor megélhetésének alapját a XX. század első felében a kepéből való egyharmados részesedés jelentette. (Bővebben lásd a Kepe című fejezetben!) Bizonyos időszakokban, pl. 1922-ben házbérkiegészítést kapott. Legtöbbször részesedett a stólából is. 1910-ben a kántor stólája így alakult: „nagy halott után 2 korona, kis halott után 1 korona 34 krajcár, koporsótétel 1 korona". A megrendelt misék, a miseszándékok után egyharmad rész. Megvilágító adatok híján nehezen értelmezhető a következő tétel: „Ház szenteléskor, ami esetleg vasárnapra is eshetik, a szokásos stóla"

m Bakó Antal és Farkas Gáspár után olyan kántorok következtek, akik az első két kántornál jóval kevesebb időt töltöttek el Varságon. Gyakran volt az egyháztanácsi üléseken „kántor-ügy", vagyis az egyházközség vezetői kántort kerestek, kántorjelöltekkel alkudoztak, a kántor-bér előteremtésével bajlódtak. A „kántor-ügyek" hátterében az a körülmény húzódott meg, hogy a varsági iskolák állami iskolának számítottak. Az állami iskolák tanítói viszont nem lehettek automatikusan kántorok is, hiszen a temetések miatt tanítási óra maradt volna el. A két világháború között, a román uralom éveiben, a hatalmi tényezők azt sem nézték jó szemmel, ha az állami iskola kissebségi tanítója barátkozik a pappal. 1949 után, a szocializmus korában természetesnek lehetett tekinteni, hogy az ateista állam tanítója nem kapott dicséretet, ha esetleg kántorkodásra adta a fejét. A kántor nélküli időszakokban Varságon előtérbe kerültek a népi énekvezetők. Szükség esetén a templomban is ők irányították az éneklést. 1937 januárjában havi 1000, évi 12 000 lejesre emelték a kántori fizetést, hogy valaki végre elvállalja az állást. Akkortájt szó volt róla, hogy a véczkei nyugalmazott kántor-tanító eljönne Varságra, ha megkapná az évi 12 000 lejt. 1937 áprilisában az egyháztanács két jelölt közül egy képesítés nélküli fiatal legénykét, a csiksomlyai harangozó fiát, Ferencz Istvánt választotta meg kántornak. Vágásy Domokos plébános nem szólt bele a választásba. „A kántort az egyháztanács fizeti, tehát ő döntsön" - jelentette ki. Az egyháztanács az ifjú kántor kötelességévé tette, hogy „az iskolás gyermekeket tanítsa egyházi éneklésre, és minden hónap első vasárnapján a gyermekek énekeljenek a templomban". Ferencz István 1937. augusztus l-jétől 1938. március 1-jéig szolgálta a varságiakat kántorként. Akkor eltávozott Varságról, mert a román hadsereg behívta katonának. 1938. szeptember l-jétől 1939. október 1-jéig Harmath Ferenc viselte a kántori tisztséget Varságon. Marosvásárhelyről jött. Okleveles kántortanító volt. Vágásy VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 100. p. 1910. június 2.