Gyergyádesz László, ifj.: Félbeszakadt prófécia Lantos Ferenc zománcművészeti alkotásai 1967-1976 (Kecskemét, 2006)

FÉLBESZAKADT PRÓFÉCIA

Lantos Ferencet elsősorban festőművészként, pedagógusként tartják számon, s már így volt akkor is, amikor harmincnyolc évesen megismerkedett a zománcművészettel. E mozzanat azonban egyáltalán nem volt ritka kortárs zománcművészetünk első korszakában. A hatvanas-hetvenes években ugyanis komoly változásokat jelentett az addigiakhoz képest, hogy a korábban túlnyomóan ötvösök által művelt területen nagy számban jelentek meg a képzőművészet különböző ágai [szobrászat, festészet, grafika) felől érkezők. Lantos kereste ugyan a zománc sajátosságait, de művészetének alapkoncepcióján, céljain tulajdonképpen egy szemernyit sem kellett változtatni. Szerencsés kézzel nyúlt egy számára új műfajhoz, hiszen a rá oly jellemző dekorativitás, a tiszta, egymástól élesen elváló színek és formák őszinte, kitárulkozó megjelenítésére talán még alkalmasabbnak is bizonyult a zománc, mint életművének bármely szakaszában a festészet (olaj, akril), a grafika (szitanyomat, tusrajz) vagy a kollázs. A kellő pillanatban talált rá a 20. század képzőművészeti törekvéseihez jól alkalmazható [a zománcművészet korábbi korszakaihoz képest nagyméretű) acéllemez recipiensre2 ráégetett ipari zománcra [opak, festett iszapzománc). A Franciaországban élő, s a lantosi zománcművészeti nyelvezettel és szellemmel talán a leginkább rokonítható Blaise Simon véleményét nyugodtan idézhetjük itt: „A zománccal működő festő továbbra is a festői kifejezést keresi, tehát nem az ötvösök területét érinti”? Lantos tehát nem tért le útjáról a zománc kedvéért, e műfaj/technika csupán egy aktuális, ámde jelentős pillanata volt az életművének.

A kortárs magyar zománcművészet kezdetének négy központja volt, melyek a műfaj jellegének megfelelően, erősen kötődve a technikai megvalósításhoz, olyan magyarországi gyárak voltak, ahol zománcozással (is) foglalkoztak. Négy ilyen hely volt akkoriban Magyarországon: Salgótarján, Kecskemét, Budapest [Budafok) és Bonyhád.4 Az utóbbiban - az akkortájt igen gyakori gyári szimpóziumok mintájára - rendezték meg az első magyarországi zománcművészeti alkotótelepet 1968 augusztusában. De már e fontos,

2. Tehát nem bádogra, mint ahogy Koczogh Ákos írta! Lásd: Koczogh Ákos: Fémművesség (Mai magyar iparművészet). Bp., 1977. p. 46.

3. Az idézet forrása: ifj. Gyergyádesz László: Kortárs magyar zománcművészet. In: Atelier, V, 2002/3. p. 6. Blaise Simonról lásd pl.: ifj. Gyergyádesz László: Blaise Simon. Kecskemét, 2003

4. A korszakról lásd: ifj. Gyergyádesz László: A kortárs magyar zománcművészet kezdetei, különös tekintettel a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep előzményeire Kecskeméten az 1960-1970-es években. In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Szerk.: Romsics Imre és Wicker Erika. Kalocsa, 1999. pp. 219-226.

ó