Gyergyádesz László, ifj.: Félbeszakadt prófécia Lantos Ferenc zománcművészeti alkotásai 1967-1976 (Kecskemét, 2006)

FÉLBESZAKADT PRÓFÉCIA

meghívására 1 972-ben együtt dolgozhattak Bonyhádon, sőt Fajó kivételével, igaz különféle összetételben, de (Lantos szempontjából] együttesen állíthattak ki I 969-ben a „SZÜRENON-kiállításon" és 1970 decemberében az „R"-kiállításon. így ismerhették meg egymás munkásságát, találkozhattak össze a Marty/i-tanítvány Lantos, a Kassák-tanítvány Fajó, és Korniss, akihez pedig Nádler és Bak kötődött. Utóbbiakról írja Beke László, hogy „Korniss Dezsőt követve a magyar népművészet forma- és színvilágát is megkísérlik beépíteni szigorú festészetükbe. "u Lantos esetében az a sajátos, hogy a magyar népművészet nemcsak a külsődleges vizuális élményekből, motívumokból táplálkozik, hanem mellette - bár ez Korniss esetében sem elhanyagolható - döntően szerepet kapnak 1968-tól kezdve a zenei inspirációk (mindenekelőtt Bartókés Kodály] is. Sőt a magyar népművészet, ahogy azt a hetvenes évek Természet - Látás - Alkotás címmel megrendezett kiállításain lehetett látni, Lantos Ferenc művészetpedagógiai rendszerének részeként, elemeként is megjelenik hamarosan.11 A „Tettyei térelemek" esetében, azonban az életműre leginkább jellemző, legfontosabb mozzanat a természet és a művészet kapcsolatának tervszerű, szisztematikus vizsgálata. Ezt bizonyítja a számtalan variáció jelenléte: az egymáshoz képest akár elforgatva is szerepeltetett, egymástól eltérő színösszeállítású tulipánelemek különböző száma, helyzete és sorrendje; a különböző évszakokban, időjárási állapotokban és látószögekből megörökített igen alapos fotódokumentáció (3S-4I. kép]. Nyilvánvaló, hogy e kísérletsorozat nem egy önmagában zárt valami volt, hanem a vizsgált momentumokat tekintve szoros kapcsolatban van a zománcfrízekkel. Lantos annak a visszaigazolását kereste mindenekelőtt, hogy művészeti eszközeivel (ami éppenséggel közel járt ekkor az amerikai eredetű hard-edge irányzathoz) és módszereivel képes a természet modellszerű leképezésére, képes olyan alapelemeket, s belőlük vizuális jeleket alkotni, mely természeti törvényszerűségeken alapul, s legfőképpen hitt abban, 13 14

13. Beke László: Az 1960-as évek művészetének rejtett dimenziói. In: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 1991. március 14. - június 30. Katalógus. Szerk.: Nagy Ildikó. Budapest, 1991. pp. 25-26.

14. Lásd róla pl.: B. Villányi Éva: Lantos Ferenc vizuális rendszere. In: Művészet ’77. A Művészet című folyóirat évkönyve. Főszerk.: Rideg Gábor. Bp., 1978. pp. 80-81. Főszerk.: Rideg Gábor; Természet - Látás - Alkotás I-IV. A kiállításokat tervezte és összeállította, a katalógust írta és szerkesztette: Lantos Ferenc. A Janus Pannonius Múzeum Művészeti Kiadványai, 13., 14., 23., 31. Pécs, 1972-1976.

14