Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

A keceliek élettere

Ebben az időben a határ nagyobbik része még legelő és kaszáló volt. A kettő nehezen különböztethető meg a térképen. Legelőként és kaszálóként hasznosították szinte az egész Dömötört, Bánegyházát, Szarkást és a falutól nyugatra eső határrészt. A falu körül terültek el a belső legelők, ahol a kicsapott igás és fejősjószág: az ún. kezesjószág legelt. Távolabb Dömötörben, Bánegyházán és Szarkásban voltak a külső legelők, ahol a rideggulyákat és a birkanyájakat legeltették. Északnyugaton a legelők és a kaszálók lehetőség szerint be-benyúltak az Őrjeg nádas mocsarai, északkeleten pedig a Csukás-tó ingoványai közé.

A térkép elnagyolt ábrázolása szerint a keceli művelt földek a határ nyugati részén, mégpedig Dömötör alatt és Bánegyháza fölött a történelmi keceli határ nyugati felén terültek el. Érintkeztek a szomszédos csábori és bőszéri szántókkal, amelyeket nagyrészt a vadkertiek használtak. A keceli szántók nagyjából egy tömbben terültek el, a határ nyugati felén. Viszonylag kis részük nyúlt fel a Dömötör-kiskőrösi út fölé.

Miként már utaltunk rá, Kecel népe részesedett az Őrjeg mocsaraiból is. A kalocsai és a keceli határ a mocsárvilág belsejében húzódott. A keceliek a hozzájuk tartozó Őrjegben elsősorban nádat vágtak, de ahol lehetett, ott füvet is kaszáltak és legeltettek.

Térképünkre a korábbi határvillongások miatt rárajzolták Polgárdi területét is, bár ekkor még igazgatásilag nem tartozott Kecelhez. Földesuruk sem volt azonos. A térkép ábrázolása szerint Polgárdi nagy részét szántották, vetették. Kivételt képezett a puszta közepén egy terebélyes, szabálytalan téglalap alakú terület, amelyet erdőnek, illetve legelőnek jelöltek. Hasonlóképpen legeltetéssel és kaszálással hasznosították a puszta egy keskeny keleti és északi szárnyát. A szilasi erdőről már korábban megemlékeztünk. Szilárd épület csak a Polgárdi csárda lehetett a puszta északi, Őrjeg menti részén. Figyelemre méltó az „Allódia" felirat és jelzés a puszta Kecel felé eső szélén. Az eredeti térképen sötétbarnával jelzett hosszúkás folt a szántóföldek szélén, illetve a szántóföldek karéjában fekszik. Körülötte kis legelő van, amelyen kút áll. Hasonló korú Kalocsa környéki térképek szóhasználatának tanúsága szerint az „Allódia" kifejezés itt paraszti gazdasági telephelyeket, magyarán szállásokat jelent. Valószínűleg itt, a szántóföldek szélén tartották a Polgárdit művelő és árendáló akasztóiak szállásaikat. A táj szokásainak megfelelően a bérelt pusztát valószínűleg nyomásokra osztva művelték, tehát szerteszét nem hozhatták létre telephelyeiket, hanem a puszta Kecelhez közel eső oldalán a szántóföldek szélén egy kis legelő mellett tartották azokat. Sajnos nem tudjuk, hogy apró parcellákon külön tartották-e a gazdák szállásaikat, vagy pedig közös épületeket emeltek, és közös szérűn nyomtattak az árendálók. Mindkét formára volt példa ezen a tájon. Talán a másodikként említett módon használták a szálláshelyet. Erre következtethetünk abból, hogy a XIX. században, amikor az akasztóiak áren95