Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
Burgundia falurész a XVIII. század második felében települt be, a fehérhomoki utcák pedig a XIX. század első felében épültek. A XIX. század első felében a keceli hatóságok és föltehetőleg a keceli lakosok is Burgundiának nevezték azt a zegzugos falurészt, amely a Nagy utcától nyugatra és a mai Császártöltési utcától délre húzódott. A terület utcáinak vonalvezetése nélkülözi a szabályosságot. A kanyargós utcák meghatározhatatlan alakú telektömböket fognak közre. Az utcák vonalának kialakításában mérnöki kéz nem működött közre. Az építkezők feltehetőleg a természeti adottságokhoz: a korábbi kerti utak irányához, a laposok és a magasabb térszintű „hátas" nyúlványok vonulataihoz igazodtak. Feltételezhető, hogy a Burgundia nagy részét az első foglalók szálláskertjei, vagyis gazdasági telephelyei töltötték ki, amelyek más helységek szálláskertjeihez hasonlóan rendszertelenül, halmazosan feküdtek egymás mellett. Valószínűleg e halmazos szálláskertek között alakították ki a burgundiai utcákat, amikor a terület nagy részén lakóházak épültek. Az 1770-es években készült keceli határtérkép elnagyolt belsőség-ábrázolása már sejteti, hogy megkezdődött a Burgundia nevű falurész déli részének beépülése. A jankováczi úttól északra ugyanis a belterület kiszélesedése, csizmafejszerű feldomborodása figyelhető meg. Az 1782-ben készített II. József kori katonai térképeken már egyértelműen utcákat és lakóházakat ábrázoltak a Burgundia déli felén. A császártöltési úthoz közel eső laposabb északi és a nyugati faluszéli területen valószínűleg ekkor is csak kertek, szálláskertek voltak. A Burgundia nagy része feltehetőleg az 1755-1785 közötti időszakra épült be lakóházakkal. Az új falurész születésének valószínűleg nagy lendületet adott az 1770-ben végrehajtott úrbérrendezés. Ekkortájt nagy mozgásban volt a helyi paraszttársadalom. Valószínűleg lehetőség adódott új beltelkek szerzésére, illetve bizonyos területek jogállásának megváltoztatására. Tudjuk, hogy a kalocsai érsekség területén 1770 táján az igénylők jobbágytelekhez juthattak. Következésképp, az úrbérrendezés előmunkálatai során valószínűleg kielégítették a keceliek házhelyigényeit is. így épülhetett meg a zegzugos Burgundia falurész, amely a keceli „ősfoglalók" második, harmadik nemzedékének adott otthont. A falurész megszületésével lakóhelyhez jutott az a nagyszámú népesség, amely az első foglalók letelepedése, illetve a XVIII. század közepe óta a természetes szaporodás és a folyamatos beköltözések révén felszaporodott a faluban. Azért is érdemes a Burgundia falurész megszületését az úrbérrendezéshez kötnünk, mivel a kevésbé mozgalmas korszakokban jelentős jogi akadályai voltak a beltelkek szaporításának. A földesúr árgus szemekkel őrködött a falu házszámai, illetve a földek jogállásának megőrzése fölött. Az úrbérrendezés után megmerevedtek a paraszti élet jogi keretei. Egy-egy ház felépítése vagy valamely kert lakótelekké minősítése földesúri engedélyhez volt kötve. Egy-egy új utca nyitása pedig évekig tartó hatalmas instanciázások 85