Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
Sajnos a következő néhány évtizedben felületesen és rosszul vezetett jegyzőkönyvek alapján, illetve az elveszett jegyzőkönyv hiányában nem követhetjük a közrend őreinek sorsát, a rendfenntartással kapcsolatos funkciók születését, alakulását. Amikor 1839-ben viszonylag pontosan újrakezdődnek a keceli tanács jegyzőkönyvei, előttünk áll a hadnagy és a három tizedes funkciója. November elején évente újraválasztották őket. A helyi paraszttársadalomból kerültek ki. 1839-ben a hadnagy és a három tizedes egyformán fejenként 30 forintot, egy pár új és egy pár „fejellés csizmát" kapott évente a tanácstól. 1845-től az addigi hadnagy és három tizedes mellett két „pusztázó hadnagyot" is alkalmazott a község. T emplomszolgák Tulajdonképpen az egyház szolgái voltak, de bérüket a község fizette. Munkába állásuk és elbocsátásuk is a tanács döntésétől függött. 1766-ban a keceli harangozó az alábbi „conventió"-t kapta a községi tanácstól: 9 forint készpénzt, 8 font sót, 10 font húst, egy pár új csizmát, egy nadrágot és egy süveget. 1820-ra a keceli harangozó községtől kapott járandósága alaposan lecsökkent. Elmaradtak a drága ruhák. Ekkor és utána a XIX. század első felének más esztendeiben is 18 forint készpénz és 12 mérő búza járt neki. A keceli templom tornyát 1839-ben órával ékesítették. Az óra felszerelése után a község Bene János személyében toronyóra felvigyázót alkalmazott. Kötelessége volt az órát felhúzni és működtetésére ügyelni. A községi tanács gazdálkodása A tanács jövedelemforrásai, bevételei A legfontosabb községi jövedelem a lakosságra kivetett adókból származott. Ezek a bevételek, csak pénzügyi szempontból tekinthetők bevételnek, hiszen a tanács ugyanezeket kifizette az államnak vagy a földesúrnak. A számadások logikája szerint azonban a befolyt adók mindig szerepeltek a bevételek között, ugyanis a legtöbb pénz végül is ezekből került a kasszába, ha nem is maradt ott sokáig. Mindez jól tükrözi a feudális faluközösség működésének egy fontos oldalát. Nevezetesen azt, hogy a közösség magára vállalta az egyén állami és földesúri tartozásainak egy részét. Azt rendszeresen kifizette az illetékes hatalmaknak. E befizetéstől időben független volt az adóösszegek beszedése a keceli lakosságtól. További jövedelemforrások voltak még: a helység földjei, a helység állatai, a mészárszék, a bolt, a malom és a kocsmák bevételei, kisebb alkalmi és rendkívüli bevételek. 81
