Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
rendszeres tanácsházi megvásárlásában. 1766-ban 15 akó és 19 icce bort adott el a borbíró halotti torokra. Ugyanebben az évben az érseki instrukciók valamennyi falu számára tiltották, hogy a közborokból a halotti torokra azon az áron adjanak el bort, ahogy vették. Kecel feudalizmus kori történetében végig szerepelt a borbíró. A történeti forrásokban sokszor emlegették. Latin szövegekben vinijudex-ként szerepelt. Ennek ellenére választásának körülményeiről és esetleges járandóságáról semmit sem tudunk. Azt látjuk az adatokból, hogy a tisztséget általában módos gazdák töltötték be. Ugyanazok, akik időnként bírók is voltak. A XIX. század első felében előfordult, hogy az adószedő és a borbíró egy személy volt. Egy-egy borbíró egymás után több évig is betöltötte a tisztséget. Székbíró A mészárszék és a községi mészáros felügyelője, a falu húsellátásának szervezője és ellenőre volt. Latin szövegekben macelli judex-ként emlegették. Ő tartotta számon a mészárszék üzemeltetéséből származó hasznot. A XVIII. századi iratokban gyakran szerepel, a XIX. század első felében viszont nem találjuk nyomát. Ezt magyarázhatjuk a forrásszegénységgel, de talán azzal is, hogy miután 1806-tól árendába adta a község a mészárszéket, a székbíró feladata esetleg megszűnt, vagy elvesztette korábbi jelentőségét. A XVIII. században „szolgálati" lovat kapott a községtől. Valószínűleg azért, mert nagy szerepe volt a levágandó állatok kiválasztásában és megszerzésében. Ehhez pedig sokat kellett járnia a határnak azokat a részeit, ahol az állat- falkák jártak. Egy 1766. évi számadásból tudjuk, hogy a falu mindazon tisztségviselői és alkalmazottai, akiknek bérében hús vagy faggyú szerepelt, a székbírótól vették át járandóságukat. Malombíró A község malmainak és molnárjainak felügyelője, ellenőrzője, a községi malomjövedelmek számon tartója volt. Emlegetik XVIII. századi és XIX. századi iratokban egyaránt. Valószínűleg ő felügyelt arra, hogy a molnárok igazságosan vegyék ki a vámot az őrletők gabonájából. Arra is ügyelnie kellett, hogy a vámgabona a molnárok járandóságának kivétele után ne tűnjön el, hanem a tanács jövedelmét szaporítsa. Pénztárából fizették a malomjavítás költségeit. Ő adta ki a tanácsi tisztviselők és alkalmazottak gabonajárandóságát. 75