Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Kecel a tájban

földeket a negyedik osztályba, és ezért panaszkodtak annyiszor a keceliek a XVIII-XIX. században határuk terméketlensége miatt. Persze soha nem volt csupán merő sivány homok az egész határ. Még a silány homokos határrészeken is akadtak a homokbuckák között mély fekvésű vizenyős és szikes területek. A keceli határ északnyugati széle belenyúlt az Őrjegbe. Ezen a területen fűzfabokrokkal tarkított kaszálók, nádasok, zsombékosok és nyílt tükrű vízállások váltakoztak.

Az újkori Kecel alapításakor négy pusztát adott Patasics Gábor érsek a leendő kecelieknek: Kecelt, Dömötört, Bánegyházát és Csöngödöt. E puszták területéből állt össze az egységes keceli határ, amely a XX. század elején kiegészült a közigazgatásilag hozzácsatolt szomszédos Polgárdi pusztával. Valamennyi pusztanév középkori eredetű. Egy-egy falut jelöltek a török előtti évszázadokban.

Kecel puszta neve községnévvé vált. Kiterjedt mindazokra a területekre, amelyek Kecel község kötelékébe tartoznak. Csöngőd a Bekó-saroktól északra eső Őrjeg-széli tájat jelentette, különösen a Vádéi töltés környékén elterülő kaszálókat. A XIX. század első felében a falu vezetői még ismerték és írásban is használták a Csöngőd kifejezést, de már a „Vádéi kaszálók" szinonimájaként. A XX. századra teljesen kiveszett a népi használatból és ismeretből ez a földrajzi név. Szerencsésebb sorsú volt a Dömötör pusztanév, bár területi érvényessége ennek is fölöttébb visszaszorult. A XVIII. században a nyugati, csöngödi széleket leszámítva a falutól északra eső területek egészét jelentette. A középkori Szentdemeter falu helyének Pusztatemplom elnevezése a XIX. század második felében hivatalos dűlőnévvé vált és nagy területeken kiszorította a Dömötör pusztanév használatát. A szép hangzású Bánegyháza pusztanév a XX. század közepére gyakorlatilag eltűnt a keceliek emlékezetéből és szóhasználatából. A XVIII. században még a keceli határ egész délkeleti szögletét jelentette. A XIX. század második felében a név egyre lejjebb szorult. Napjainkra a jellegtelen Töskös határnév váltotta fel. A Polgárdi pusztanév Pógárdi nyelvi alakban máig nem vesztett jelentőségéből a keceli köznyelvben.

Kecel 1950 előtti határának legfontosabb és legjellegzetesebb helynevei:

Polgárdi területén:

Vörös erdő, Sasheverő, Koplaló, Ebédváróhegy, Tölgyes, Zsombos, Fásút, Fekete düllő, Diófásút.

Kecel szűkebben értelmezett határában:

Tölös, Szilos, Bekó sarok, Rózsa berek, Látó sziget, Pusztatemplom, Rákóczi rét, Turcsány rét, Kenderes halom, Flaisz hegy, Orcsik rét, Berek, Lakatos rét, Szélmalom, Kecskeméti lapos, Kölesér, Kápolna hegy, Ujkút, Dávidszűrje, Koshegy, Nyírjes, Szarkás, Ugri, Felső újhegy, Alsó újhegy, Galambos, Major sík, Öreghegy, Sövény es kút, Raffay szék, Méhes-fok.

6