Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
Az egyháznak adandó tizedről e fejezetben nem szólunk, mivel Kecelnek érsek földesura volt, és ezért az úrbéri viszonyok tárgyalásánál szó esett a dézsmáról is. Kecel népe szinte kivétel nélkül minden időben a római katolikus vallás követője volt. A keceli papot a feudalizmus utolsó évszázadában a falu népe tartotta el. A pap járandóságát a község adta ki. Különösen szembetűnő a párbér átvállalása. Nem ismerjük azokat a módszereket, amelyekkel a község beszedte lakosaitól a papnak szánt összegeket, de bizonyára volt ilyen begyűjtés. A történeti forrásokban a pap járandósága mindig közösségi kiadásként jelentkezett. Tehát a község közvetítőként a pap és a hívek közé állt, magára vállalva a paptartás gondját. Természetesen a községi járandóságon kívül a pap kapott pénzt a hívektől is, pl. a kereszteléskor, esketéskor, misék mondása alkalmával stb. Ez a stólának nevezett jövedelem nem volt rendszeres járadék, következésképp itt nem foglalkozunk vele. 1766-ban a keceli plébános az alábbi bért kapta évente a községtől: „Fő Tisztelendő úrnak minden pár szeméiért 50 krajcár, egy megölő sertés vagy 6 forint, egy mázsa só, 24 icze vaj, 12 szekér széna, 1 mása faggyú, 8 akó bor". Ekkor még tehát viszonylag sok volt a természetbeni járandóság, és a párbér összegét a későbbi gyakorlattal ellentétben nem határozták meg előre, hanem a párok számától tették függővé. A hízott disznót, mint járandóságot a következő évtizedekben nem emlegették, de a helyi jogszokás alapján valószínűleg mindig adták a papnak. Az 1830-as években ugyanis nagy per támadt Kecelen a papnak szolgáltatandó hízódisznó körül.34 1785. október 27-én kontraktust kötött a keceli tanács Köbbe Boldizsár keceli plébánossal. A keceli párok számát 400-ban állapították meg. Kijelentették, hogy ha szaporodnának a párok, Kecel község akkor is a meghatározott 400 pár után fizet, amíg plébánosváltozás nem lesz! A 400 pár után évi 600 forint járt a papnak. A összeg a következőképpen jött ki. Egy pár után számoltak 30 krajcár „lecticalis pénzt", egy pozsonyi mérő búzát és fél pozsonyi mérő árpát. A búza és az árpa értékét egy forintnak vették. Egy pár után kapott tehát a pap 1 Ft-ot és 30 krajcárt, vagyis másfél forintot. A 400 pár járandósága így 600 Ft-ra rúgott.35 Emellett természetesen járt a papnak a „sedecima", vagyis az egyházi tized tizenhatod része. Kapott a községtől illetményföldet is, amit a falu vezetősége műveltetett meg. Kecel és papja (egyházi kötelezettségek) * KÉL. II: Ur. ír. 1766 - KKL. Ur. ir. Kecel. 35 KÉL. II. Ur. ir. 1785. 58
