Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)

Hosszú, mindenre kiterjedő, részletes kontraktust legközelebb 1763. január 1-jén adott Kecelnek Batthyány József érsek. E kontraktus fontos újítása volt, hogy az uradalom új szokása szerint egy összegben, az eddigiekhez képest igen magasnak számító, 1 315 forintban határozta meg a megváltható járadékok megváltási díját. Ez a díj magába foglalta a puszták használatának díját, a szárazmalom, a mészárszék, a görög és zsidó bolt, a kocs- máltatások és a robot megváltásának összegét. A tizedet és a kilencedet, valamint a konyhára valókat természetben szedte az uraság.

1766-ban más falvak népéhez hasonlóan a keceliek is több panaszlevelet írtak földesuruknak, Batthyány József kalocsai érseknek. E levelek központi témája a dézsmálás volt. Nehezményezték a „két dézsma" szedését, valamint a bor- és báránydézsmálás módját. A panaszok másik nagy témáját a megváltott roboton kívül végzendő kötelező ingyenmunkák jelentették. A keceli panaszlevelek sarkalatos pontjának számított Ökördi és Ács puszta igénylése is.

A Mária Terézia-féle úrbérrendezés kilenc kérdőpontjára 1769-ben a keceliek kijelentették hogy „szabad jobbágyok", tehát, ha tartozásukat kifizetik, bárhová szabadon elköltözhetnek. Korábban a szerződésekben nem volt szó a szabad vagy nem szabad költözködésről, mivel a szabad költözés nyilvánvaló volt. Az érsekség korábban az 1710-es, 1730-as években tilalmazta jobbágyai szabad költözését, de mire a keceliek letelepedtek, ez a korlátozás feloldódott. A keceliek feleletükben részletesen ismertették szolgáltatásaikat. Tulajdonképpen azokat a terheket sorolták fel, amelyeket a legutóbbi 1763. évi kontraktus fogalmazott meg. Kijelentették, hogy mindig kontraktus szerint éltek, a robotot megváltják, a dézsmát természetben adják. Robotváltságért, puszták árendájáért és ún. regálék váltságáért évi 1 315 forintot fizetnek. Részletesen szerepeltették a megváltott roboton kívül adandó munkajáradékokat.

Az úrbérrendezés Kecelre szabott rendelkezéseit itt nem ismertetjük, mivel ezek más helységekhez képest nem hordoztak egyedi sajátosságokat, másrészt Kecel népe továbbra is kontraktus szerint élt.

A továbbra is fennálló kontraktualista állapot ellenére, az úrbérrendezés jelentős nyomokat hagyott a keceli úrbéri viszonyok történetében. Elsősorban azzal, hogy a további kontraktusok tartalmát ezentúl nem csak az érsek akarata vagy a jobbágyok ellenállásának mértéke határozta meg, hanem egy országos törvény, amelynek rendelkezései mindkét félre kötelezőek voltak.

Az urbárium előírásai összességükben nehezebb sorsot tartogattak Kecel népe számára, mint a korábbi kontraktusok. Később, a XIX. században, amikor kontraktus nélkül, robotoló jobbágyként éltek a keceliek, érezhették ezt naponta. A törvényesen megszabott nagyobb terhek meghatározták azonban az úrbérrendezés utáni kontraktusok tartalmát is. Az úrbá51