Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
liek kontraktusát, mivel a robotoló jobbágyok sorsát érdemlik. Ő azonban nem cselekszi ezt, hanem „atyai módon" bánik velük. Az „atyai bánás" valószínűleg jól felfogott gazdasági érdekeket tükrözött. A törvényes, rendszeres robot követelésének nem lett volna értelme, mert az érsekség majorsági gazdálkodása ekkor még nagyon jelentéktelennek számított. A robotoló jobbágystátus viszont olyan riasztóan hatott ezen a tájon, hogy a frissen települt keceliek többsége gyorsan tovább állt volna dél felé, az újabb települők pedig messze elkerülték volna Kecelt. Az érsekségnek viszont népes és gazdaságilag erős falura volt szüksége, hogy megfelelő hasznát vehesse a Kecel környéki, Őrjegen túli birtokainak. így 1745 után is fennmaradt a kontraktualista-cenzualista állapot. Az 1745. évi kontraktus jóval szigorúbb, mint a korábbi, de ez is biztosítja az alapvető kiváltságokat: a robotmentességet, a kilenced alóli mentséget. Jelentős tehersúlyosbodást jelentett, hogy a törvényes robot alóli szabadság meghagyása mellett sokféle alkalmi jobbágyi ingyenmunkát tett kötelezővé, valamint korlátozta az erdőlést és tilalmazta a jobbágy vadászatát. Mivel az 1745. évi kontraktus hosszú időre meghatározta Kecel népének életét, érdemes alaposabban végigtekintenünk, különösen azokat a részeit, amelyekben változást látunk az előző kontraktushoz viszonyítva. Évente hat hónapra megkapta a falu a kocsmáltatás és a mészárszéktartás jogát. A korábbi kontraktussal ellentétben itt már meghatározták, hogy a hat hónap Szent Mihály napjától Szent György havának első napjáig (április 1-jéig) terjedjen. Üzleti szempontból valószínűleg ez volt a rosszabb félév, hiszen a nyári hónapokban többet lehetett kérni a borért és a pálinkáért. A mészárszék iránt sem volt olyan kereslet télen, mint nyáron, mivel a jobbágyok télen vágták a disznókat. A kontraktusban az érsek földesúr komolyan figyelmeztette Kecel népét, hogy két éven belül szőlőket ültessenek. Ha ezt elmulasztanák, megvonja tőlük a hathónapos kocsmáltatási jogot, és szeszárultatási lehetőségüket a törvénynek megfelelően két hónapra csökkenti. A kontraktus dézsmáról és kilencedről szóló intézkedéseiből láthatjuk, hogy a dézsma, vagyis a tized miatt is sok vita lehetett korábban az érsek földesúr és a keceli nép között. A keceliek valószínűleg a kerti vetemé- nyekből is kiadandó apródézsma ellen tiltakoztak, amelyet a kontraktus szerint is „az Érseki Domíniumban bé vett szokás szerént" kívánt az érsek. Valószínűleg ez szokatlan volt az új települőknek, mivel régebbi lakóhelyükön csak a gabonafélékből adtak tizedet.31 Az 1745. évi kontraktus külön hangsúlyozta a „kis-dézsma" szolgáltatásának kötelezettségét, amikor az egyháznak járó tized kötelezettségéről intézkedett. A kilenced adásától változatlanul mentesek maradtak. Ott lebegett azonban már fölöttük a 31 Vö. ILA Bálint 1957. Az apródézsmát a kalocsai uradalom egyik jellegzetességeként említi. 49
