Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A népesség száma és társadalmi összetétele
A XVIII. század közepén Kecel újranépesedése egyáltalán nem zárult le, sőt a beköltözések és az elköltözések folytatódtak az úrbérrendezés után is. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy az összeírásokban a jobbágyfelszabadításig többször változott az úrbérrendezéskor megállapított telekszám és vele együtt a jobbágyok kezén lévő telki állomány nagysága. Az 1770 és 1848 közé eső közel nyolcvan esztendőben sokszor és sokféle szempontból összeírták Kecel népét. A kalocsai uradalom a XVIII. század utolsó harmadában szinte évente számba vette keceli alattvalóinak létszámát és vagyoni helyzetét. Erre a korszakra esett II. József nevezetes 1784-87. évi népszámlálása és az 1828. évi országos összeírás. Ezt a sokféle és egymásnak rendre ellentmondó összeírást kutatásaink során áttekintettük, és a keceli monográfiában jórészt föl is dolgoztuk. Jelenlegi tanulmányunkban azonban terjedelmi okokból mellőzzük ezeknek az összeírásoknak az elemzését, hiszen csak az ellentmondások feloldása, magyarázása is sok oldalnyi terjedelmet igényelne. Tájékozódásképpen bemutatjuk az 1798. évi lélekszám- kimutatást, az 1821. évi úrbéri összeírást és az 1846. évi jegyzői népes- ségszám-jelentést. A XVIII. század végétől a keceli plébánosok évente készítettek olyan „status animarum"-okat, amelyek egyházközségük népességének legfontosabb számadatait tartalmazzák. Példaként kiválasztottuk az 1798-as esztendőt.25 Ebben az évben Kecelen 2 190 lélek élt. 1 601 házas és 589 nem házas. Közülük gyónóképes volt 1 544, nem gyónóképes 646, bérmálkozott 470, nem bérmálkozott 1 720. Mivel más esztendőktől eltérően ebben az évben nem tartózkodott zsidó a faluban, csak három protestáns személy nem volt a katolikus vallás követője. Az összeírást készítő pap szerint 50 szolga és 37 szolgáló élt a faluban. Sajnos nem tudjuk, mit értett e fogalmak alatt. Az 50 szolgából ugyanis 43, a 37 szolgálóból pedig 29 már házasságot kötött. 1798- ban Kecelen 59 fiú és 79 leány született. Bevándorolt 8 férfi és 15 nő. Összesen szaporodott a népesség 67 férfivel és 94 nővel. Meghalt 8 házas férfi, 9 asszony, 30 fiatal férfi és fiúgyerek, valamint 34 leány és leánygyermek. Összesen 81-en távoztak az élők sorából, tehát 57-tel kevesebben, mint ahányan születtek. Elköltözött a faluból 14 férfi és 13 nő. A lakosság száma tehát csökkent 52 férfival és 56 nővel. A 108 fős fogyást szembeállítva a 161 fős szaporodással, láthatjuk, hogy a tényleges évi népszaporulat 53 fő volt. 1798-ban 23 keceli pár kötött házasságot. 1821-ben 400 ház állt a faluban. Az úrbérrendezés óta eltelt félévszázad alatt a családok száma megduplázódott. A házatlan zsellérek változatlanul kevesen voltak. A legszembetűnőbb változás, hogy több mint hatszorosára nőtt a házas zsellérek száma. (29-ről 199-re). A telekosztódások révén a korábbi telkes jobbágyok egy része süllyedt le zsellérsorba. De szaporították “KÉL. I. Pléb. ir. Kecel. 42
