Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A népesség száma és társadalmi összetétele
Nincs itt lehetőségünk arra, hogy részletesen elemezzük az 1762. évi keceli hitoktatási névsort. A téma önálló tanulmányt érdemelne. Jelentőségét abban látjuk, hogy egy adott pillanatban név szerint rögzítették benne a 28 éves Kecel lakosságának nagy többségét. A 25 „tanító"-val együtt 970 név szerepel a listán: 292 házas férfi, 309 asszony, 64 legény, 55 nagylány, 113 fiúgyermek, 112 leánygyermek. Miként fentebb láttuk, 1762-ben 1176 fő élt Kecelen. Közülük 970-et név szerint is megismerhettünk a hitoktatási lajstromból. Különösen fontosak a női nevek, mivel ezeket semmiféle más ösz- szeírásban nem rögzítették. Növeli a plébános hitoktatási jegyzékének értékét, hogy a rajta szereplő nevek általában kevésbé eltorzítottak, mint a más összeírásokban olvashatók. Különös hangulatú életközelséget tükröznek a becenevek, amelyek nők és gyermekek esetében szinte általánosak a jegyzéken. Az 1760-as évek végén és az 1770-es évek elején több alkalommal is összeírták Kecel népességét. Erre az időre esett a nevezetes Mária Terézi-féle úrbérrendezés, amely nagy adminisztrációval járt. Az úrbérrendezési munkálatok során készült előzetes összeírások képet adnak arról, hogy mi jellemezte az úrbérrendezés előtti keceli birtokviszonyokat, társadalmi rétegződést és a népesedési helyzetet. Ezekben ugyanis rögzítették a lakosok tényleges birtoknagyságát és igásállat-állományát. Feltüntették, hogy a vállalt, illetve családonként meghatározott teleknagyságnak megfelelően jár-e még nekik föld, vagy el kell tőlük venni. Külön felírták, ha valamelyik lakos az akkori teleknél nagyobb vagy kisebb birtokot igényelt. Ha nem, vagy nemcsak földből élt valaki, illetve tisztségviselő volt, feljegyezték a foglalkozását, rangját, beosztását. Mivel ilyen adatok a komoly és méltóságteljes úrbéri tabellán nemigen fordulnak elő, ezek az előzetes összeírások sokszor életre kelthetik számunkra az urbáriumok halottnak tűnő névsorait és számoszlopait. A datálatlan, de valószínűleg 1768-69-ben keletkezett előzetes összeírásban 196 házat és 196 családfőnevet írtak össze Kecelen. Ehhez jött 4 cigányház, illetve 4 cigány család. Az 1769-es évszámot viselő előzetes összeírásban 207 jobbágy és zsellérházat, valamint 4 cigányházat, összesen tehát 211 házat írtak össze Kecelen. 11 háznál lakott házatlan zsellér. Az úrbérrendezési összeírások tanulsága szerint Kecel társadalmának nagy többsége földet birtokló paraszt volt. Az értelmiséget egy vagy két pap, egy nótárius és egy tanító képviselte. Működött néhány iparos is a faluban 1769-ben: egy meg nem nevezett kovács, Galgóczi János csizmadia, Kelemen János csizmadia, Csuridló (Csurigla) György takács, Váci Ádám szűcs. Az 1770. február 5-én kiállított keceli úrbéri tabella tartósan rögzítette azt a rétegződést, amely Kecel paraszttársadalmát az úrbérrendezés idején jellemzete. Először is, az úrbéri rendeletnek megfelelően éles különbséget 40
