Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A népesség száma és társadalmi összetétele
helyen családtöredék, vagyis özvegy bővítette a családot. Föltételezzük, hogy a név nélkül feltüntetett tíz zsellér házasulatlan állapotú volt, és szolgaként vagy felnőtt legényként beletartozott annak a gazdának a háztartásába, ahol létezését jelezték. Emellett szól az a körülmény is, hogy állat- állományuk, földjük, jövedelmük együtt szerepel a névvel jelzett gazdáéval. Csak így érthetjük meg, hogy miért tettek kivételt azzal a hat zsellérrel, akiket név szerint is feljegyeztek a gazdák sorában. A följegyzett 84 jobbágynév viselője közül ugyanis 78 személy gazdának, hat pedig zsellérnek számított. Utóbbiak közül négy „fakultással bíró", kettő pedig „páston ülő" volt. E hat zsellér valószínűleg házasemberként önálló háztartásban élt, napszámosmunkát vállalt, vagy pásztorkodott. E némi spekuláción alapuló számítás szerint tehát 1744-ben Kecel paraszttársadalma 84 háztartás és ezen belül 87 kiscsalád kötelékében élt. Közülük feltehetőleg hat kiscsalád három nagycsaládot alkotott. A 84 háztartás kb. 400 embert jelentett. Ez nagy lélekszámú falunak számított ebben az időben. A jobbágyokon és a zselléreken kívül Kecel népéhez tartozott még egy pap, egy kántortanító és talán a földesúr ispánja. Ugyancsak Kecel népének lélekszámát növelte a külön összeírt hét taxalista és családja. Az 1744. évi összeíráshoz hasonló rendszerű az 1752. és az 1760. évi lajstrom. Helyhiány miatt részletes elemzésükkel nem foglalkozunk. Csupán megjegyezzük, hogy belőlük a háztartások, a családok és a lélekszám meny- nyiségi növekedése figyelhető meg. Valószínűleg nőtt a nagycsaládok száma, jelezve az új helyen letelepedett fiatalok öregedését és gyermekeik meg- házasodását. Ugyanezt jelzi a gazdafunkciójú özvegyek számának szaporodása. Az új lakóhely nyújtotta földbőséggel és a gyakori elköltözésekkel magyarázható, hogy változatlanul kevés volt a zsellér. Az újratelepítés után huszonnyolc évvel, 1762-ben lélekösszeírást készített Kecelen Házy Pál plébános.24 Névlajstroma valamivel egyszerűbb, mint az érsekség más falvainak korabeli lélekösszeírásai, de azért sok hasznos adatot tartalmaz. Sajnos ebben az összeírásban is csak a családfők nevét szerepeltették, a családtagok számát pedig csak jelezték. Miként minden lélekösszeírásnak, e lajstromnak is a helyi plébános számára adandó járandóságok számontartása volt a célja, tehát a házaspárokat igyekezett számba venni, lévén a házaspár a papi járandóságok alapja. Hiányosságai miatt az 1762. évi lélekösszeírás nem töltheti be azt a szerepet Kecel múltjának megismerésében, mint amit várhatnánk tőle. Nem alkalmas arra, hogy segítségével fontos megállapításokat tegyünk a családtípusokról, a háztartások számáról és összetételéről, holott a lélekösszeírások éppen ezekre a máshonnan ki nem olvasható kérdésekre szoktak feleletet adni. Árulkodik ugyanakkor az összeírás a településszerkezetről, mivel négy 24 KÉL. I. Vis. Can. Kecel. 38
