Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Összegzés
4. A magyar történettudományban és a néprajzban egyaránt kevéssé kutatott terület a községi igazgatás és a faluközösségi önigazgatás témaköre. Ezért jelentős terjedelemben foglalkoztam a kérdéssel, bemutatva az egyes tisztségviselők munkáját, szerepét. A faluközösségi vezetőket két csoportba osztottam. Egyik csoportba kerültek a hivatalviselők, akiknek a törvények és a szokásjog szellemében lenni kellett, akiket a felsőbb hatóságok is számon tartottak és partnerként elismertek. Másik csoportba kerültek a faluközösség „népi" tisztségviselői, akiknek létezését a faluközösség belső öntörvényei szorgalmazták. 5. A szálláskertek bemutatása elsősorban azért tűnik figyelemre méltónak, mert újranépesedett faluról van szó, amely 1734 után szálláskertes településformát öltött. Ez is mutatja, hogy a szálláskertes település tűzbiztonsági és gazdaságszervezési szempontból egyaránt praktikus település- forma volt, amelyet a hatóságok szorgalmaztak, és a nép is szívesen megvalósított, ha módja nyílt rá. 6. A gabonatermesztés bemutatása során a magyar néprajz egyik exponált kérdésfeltevésének szellemében igyekeztem feltárni a szálasgabona- kezelés és a sarló-kasza eszközváltás keceli sajátosságait. 7. Az állattartás és a pásztorélet bemutatása kapcsán hangsúlyoztam a társadalom marginális rétegeként felfogható pásztorok nagyfokú mozgékonyságát, egyik foglakozási csoportból a másikba történő gyakori átmeneteiét. 8. A házról, a lakásberendezésről és a viseletről jórészt hagyatéki leltárak és családi perek alapján írt fejezetek sejtetni engedik, hogy a XIX. század első felében a módosabb jobbágygazda réteg jelentős lépéseket tett a polgárosodás útján. Ugyancsak ezek a fejezetek, valamint a jogállásról és a faluközösség önigazgatásáról írt részletek érzékeltetik, hogy az újkori Kecel a feudalizmus utolsó száz éve alatt eljutott az alföldi kismezővárosok szintjére. 9. A tanulmányban több helyen utaltam arra, hogy a felsőbb hatóságoknak, főleg a földesúr jogi szabályozó tevékenységének jelentős hatása volt a népélet és a hagyományok formálódására. 170
