Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe

emlegetéséből, illetve átadásából néprajzi párhuzamok alapján a szerelmi megétetésre, a házastársak elhidegítésének kísérletére is gyanakodhatunk.

A hatásos étetőszert a 60 éves Katsinka Kata készítette, aki 35 évvel korábban a Szakolca melletti Tapolcsányból került Kecelre. Varázserejűnek szánt, de végül is mérgezést okozó szerét elég részletesen ismertette az egyik vallomásban: „Mivel nekem panaszkodott ... Supa Judit ... hogy az ura igen kegyetlen hozzá, én adtam neki mint egy kalán öszve törött szentelt sót, keményítőt és feir mákot, hallván aztat az öregektül, hogy az megszeliditi az kegyetlen férfiakat". Valamivel később így nyilatkozott: „csupa feir volt, és feir mákból, keményítőbül és háromszor szentelt sóbul összve keverve vala. Ezért én hasznosnak lenni mindvégig hallottam és mivel Czibulkáné az ura kegyetlensége ellen panaszkodott, gondoltam, hogy ha ördöge van neki, azzal el üzettetik".

Supa, alias Czibulka Judit így vallott a történtekről: „Az uram igen kegyetlen lévén, Katsinka Kata valami bizonyos feir port adott, hogy azt adgyam bé az uramnak, és ő attól megbetegszik, azután jobb lesz hozzám". „A por, a melyiket nekem Katsinkáné ada, volt annyi, mint egy Dió összve törve, a mint a cukrot meg szokták törni. Katsinkáné ugyan azt mondotta, hogy négyszerre adgyam bé az uramnak ételbe. De én most szerdán múlt két hete regvei marha májat etzettel főzvén, az uramnak tsak annyit adtam az ételbe, a mennyit egyszer a két ujjam közé foghadtarn."

Vallomása további részében bizonygatta, hogy az ura már korábban is beteg volt. „Múlt szombaton a borbély eret is vágott a lábán." Nem igaz az, hogy halála előtt a szája tajtékzott és vérzett - miként állítják. Egyébként is előbb a macskának adott a porból, és annak nem lett baja.

A szomszédok persze nem így vélekedtek. Egyikük bizonygatta, hogy Czibulkáné már napokkal előbb készült az ura megölésére. Mondta neki, hogy szerzett port, és „már adtam is az uramnak először gombába, másodszor tejfölös levesbe, harmadszor májba". A legközelebbi szomszédasszony figyelmeztette Czibulkát, hogy hívjanak „valami Tudományos embert". „El is küldték Czibulkánét Rákos nevű ember után. De ő nem ment ahhoz, hanem Katsinkánéhoz. Onnan visszajővén mondotta nékem, hogy Katsinkáné bátorította, ne féljen Rákostul. Mert ő nem érti, mi baja van az urának. Másnap azután eljőve Katsinkáné és meg kente az urát, be is kötözte, és azután való nap az ura meg is hala".

Az utóbbi vallomás fényt vet a korabeli Kecel két fontos személyiségére, Katsinka Kata boszorkányos kenőasszonyra és a Rákosnak nevezett, félelmetes „ tudományos emberre".

A vallomásból tapasztalhatjuk, mennyire megrázta látogatóit az orrán- száján vérző beteg látványa. Szinte misztikus köd alakult körülötte. Az áldozat öccse, Kecskés Lukács (a jeles keceli nagygazda és esküdt!), pl. váltig állította, hogy bátyja, csodálatos módon, halála után nem hűlt ki, hanem még másnap délben is meleg volt.

162