Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
1749. január 12-én a következő párbeszéd hangzott el Kalocsán Ambrus Mihály keceli mészáros úriszéki perében: Kivel ment a feleséged 21-a december Szathmárra és miért?- Botkával és Botkánéval, azért ment, hogy Szabadi Pál feleségének kettős gyermeke lett, s azt látogatta.- Mit vitt oda a feleséged?- Holmi rétest és enni valót, amelyet panodának hívnak." Mindez szinte valószínűtlenül szép, mintha csak a néprajzkutató kedvéért írta volna le a korabeli úriszéki jegyző. Kár, hogy gyakran elvétette az írást. Pl. a legfontosabb szóban, a pamodában, ahol az m helyére íráshiba miatt n került. így is nagyon értékes az adat, hiszen a gyermekágyas asz- szonynak vitt étel pomoda (Jánoshalma), pamuda (kalocsai szállások) elnevezése máig él a Kecel környéki táj népének nyelvében. Itt korai előfordulását sikerült megragadnunk a szónak. Sőt a perszövegből azt is megtudjuk, hogy a pamoda legjellemzőbb ételének már ekkor is a rétest tartották. Házasságkötés, lakodalom Mint a legtöbb magyar falu lakossága, Kecel népe is igen fiatalon házasodott. A házastárs kiválasztásában nagy szerepe lehetett a szülőknek. Egy 1788. évi úriszéki perből megtudjuk, hogy Újvári Józsefné keceli gazd- asszony azért veszett össze a fiával, mert nem vette el azt a lányt, akit ő kiszemelt számára. Arra is utaltunk már, hogy a lakodalom után a menyecskék bekötötték a fejüket. Ezért férjhezmenetelüket gyakran a fej bekötésével azonosították beszéd közben. 1781-ben Kecelen elfogtak egy lévai származású férfit és egy cigányféle nőt. Már hosszabb ideje Kecelen tartózkodtak, de „hit nélkül éltek", vagyis nem voltak megesküdve. A keceli bírák ennek bizonyítására megírták az úriszéknek, hogy csak a keceli cigányasszonyok adtak a nőnek fejkendőt. Falura szóló nagy esemény lehetett az ágyvitel. 1843-ban említették, hogy kocsival vitték a menyasszony ágyát. 1794-ben az egyik keresett számadóról azt vallotta a keceli gulyásbojtár, hogy gazdája „lóháton lakodalomba ment". 1836-ban Onódi István, Onódi Mihály nevelt fia megházasodott. 1841- ben az eljegyzésről és a jegyajándékról így számolt be a bíróság előtt: „a feleségem eljegyzése alkalmával jegyruhául Laki Örzsébet ángyom, Onódi Mihály bátyám felesége adott egy selem kendőt, selem kötőt, fehér pamut kendőt". „Feleviselteket" - tette hozzá beszámolójához, ami vagy igaz volt, vagy nem, hiszen akkor már a perlekedő haragja beszélt belőle. Ugyanez a fiatalember nagy szerencsénkre azt is bizonygatta, hogy egy bizonyos tarka kendőt és egy sárga kendőt a felesége a „lakodalomkor vacsora alatt menyasszony ajándékul 158
