Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A paraszti gazdálkodás
bajjal járt. Néha a lét és nem lét, illetve a tényleges éhség és nyomor kockázatát jelentette. Ennek érzékeltetésére hivatkozunk Darás Mihály fiatal keceli gazda esetére, aki 1768. augusztus 2-án, nyomtatás idején, a szűrűjén fejbe verte a juhászát, Kiss Istvánt, mert az a követelőzésével verekedést provokált. Az eset után Darás Mihályt annak rendje és módja szerint bevitték a kalocsai úriszék tömlöcébe. Ekkor Onódi Mihály és Zsemberi János kezesnek jelentkezett, sőt a falu vezetői is levelet írtak az úriszékhez. Ebben kérték, hogy kezességükre átmenetileg engedjék haza Darás Mihályt, mert betakarítatlan a gabonája, és ha ő most a nagy munka idején raboskodik, családja jövőre éhezni fog.49 A levelet olvasva érezzük, hogy nem szokványos sopánkodásról van szó, hanem reális félelemről. Egy keceli jobbágycsalád sorsáról, életéről. A paraszti gazdaság termelőeszköz-készlete A feudalizmus kori teleknagyság nem ad mindig hű képet a családok valóságos anyagi helyzetéről. A telki földeken kívül más földek is lehettek a család birtokában: szőlők, kertek, homoki erdőparcellák és bérelt pusztai területek. Ezek száma, nagysága fontos tényező volt. Hasonlóképpen jelentős módon befolyásolta a jobbágycsalád anyagi helyzetét állatállományának száma és termelőeszköz-készletének nagysága. Alábbiakban megkíséreljük áttekinteni, milyen termelőeszközökkel rendelkezett a keceli jobbágy a kései feudalizmus időszakában. Forrásaink: hagyatéki leltárak, végrendeletek, tanácsi végzések, panaszlevelek. A téma legfontosabb forrásai a hagyatéki leltárak, amelyeket általában akkor vettek föl, ha valaki meghalt és örökösei vitatkoztak, illetve meg akartak osztozni a vagyonán. A hagyatéki leltárak forrásértékével, felhasználásuk nehézségeivel több kutató foglalkozott az elmúlt években, így itt e kérdésekre nem térünk ki.50 A lényeg az, hogy az ismert okok következtében ezek a hagyatéki leltárak legtöbbször soha nem teljesek és nem adnak tökéletes képet a parasztság eszközkészletéről. Jobb forrás azonban nincs, és ezért a történetíró kénytelen a hagyatéki leltárak elemzésével levonni következtetéseit. A keceli jobbágyparasztság XVIII. századi tárgyi világáról csak szórványadatok maradtak ránk. A XIX. század első feléből viszont szép számmal ismerünk hagyatéki pereket és a hozzájuk kapcsolódó hagyatéki leltárakat.51 Kutatásaink során úgy igyekeztünk kiválasztani a tanulmányozott hagyatéki leltárakat, hogy hű képet adjanak valamennyi társadalmi rétegről, így pl. tanulmányoztuk és feldolgoztuk az egésztelkes gazda, Rátz András « KÉL. II. Úr. ir. 1768. 50 A néprajz szakos múzeológusok 1979. évi szekszárdi tanácskozásán Kocsis Gyula, Bencsik János és Szilágyi Miklós előadásai - VARGA Gyula 1978. 283-289. 51 A legfontosabbak jelzetei: KÉL. II. Úr. ir. 1823. - KKL. Úr. ir. Kecel. 1833,1840,1842,1843. 104
