Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE
egy részét teleltették benne, állítólag azért, hogy a keletkezett trágya közel legyen kaszálóikhoz, és ne kelljen azt az Egerszék patakán átkelve hegynek fölfelé szekerezni. A XXI. század első éveire csak egy többször átalakított, toldott-foldott kicsi ház maradt meg a hajdani tanyából, amelyet a Csilipek továbbra is szállásként használnak. A szállás jellege, használatának módja évtizedek alatt változhatott, átalakulhatott. Ennek illusztrálására mutatom be Tankó Imre Vajda egerszéki lakos szállásának sorsát. Tankó Imre Vajda az Egerszék pataka mellett lakik, az egerszéki iskola közelében. Huszonöt hektáron gazdálkodik. Birtokának óriási többsége kaszáló, és nem a házánál, hanem az Egerszék nevű hegyvonulaton, az Urusok pataka eredete tájékán, a csíkszentgyörgyi Tompos család nevét őrző területen fekszik. Az Egerszék pataka völgyéből a kanyargós Urusok patakát követve erdőkön át lehet gyalog és szekervel fölkapaszkodni a szép fekvésű bekerített hatalmas kaszálóhoz, amelyen egy nagy hagyásfa, egy kicsi ház és egy csűr képezi a szállást. A féltetős kicsi ház 1995 táján, a csűr 1977 körül épült. Korábban volt a kaszálón, a csűr közelében egy másik kicsi ház, amely 1968 után épült, de 1985 táján leégett. A kaszáló mellett fekszik Tankó Imre Vajda testvérének kaszálója, amelyen soha nem épültek szállásépületek, mivel a tulajdonos minden évben szekervel lehordja szénáját az Egerszék pataka völgyében álló házához. Ezzel szemben Tankó Imre Vajda, bár ő is szokott szénát lehordani hegyi kaszálójáról a házához, elsősorban azt a gazdálkodási módszert választotta, hogy magasan fekvő kaszálójának termését helyben, a lejtős területű kaszáló alacsonyabb végén, szálláson eteti föl állataival. 1968 után, amikor a hajdani kicsi ház már állt a kaszálón, de a csűr még nem épült föl a közelében, a szállást tavasztól őszig használta a család, miközben gondozta a szarvasmarhákat. A kicsi házban volt ágy, asztal, álltak székek. Öntöttvas fiittőn főztek. A tej egy részét is a házacskában dolgozták föl. A mennyezet alatt függött egy polc, amelyen a sajtok értek. A kinttartózkodó családtagok a kicsi házban aludtak. Szénacsináláskor a család apraja-nagyja a szálláson tette a dolgát. A tavasz és a nyár többi időszakában megoszlott a család a völgybéli ház és a hegyi szállás között, de mivel összességében a szállás több tennivalót nyújtott, a családtagok több időt töltöttek a szálláson, mint otthon, a házban. A család akkortájt az 1944-es születésű Tankó Imre Vajdából, feleségéből, növekvő gyermekeiből és idősödő özvegy édesanyjából állt. Időnként szóga is került a család kötelékébe, árvaházból hozott nagyobbacska gyermek, vagy fogadott szegénygyermek képében. A gazda igyekezett minél több időt a szálláson tölteni. Ha valahova el kellett mennie, pl. Csíkszentmártonba, Csíkszentgyörgybe, és feleségét is magával vitte, édesanyja állt helyt a
