Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE
pókban a gyürkéi szálláson tartózkodtak. Apjuk ilyenkor már ugrai házában töltötte az időt. A nagy hó leeste előtt néhány nappal, de legkésőbb a karácsony közeledtével az állatgondozó legények a Szellő nevü hegyen keresztül az egész állatállományt hazahajtották Ugra patakába, hogy a tél második felében ott teleltessék tavaszig. A hó elolvadása után a szarvasmarhákat ismét visszahajtották a Szellő hegyén keresztül Gyürkébe, hogy az ottani birtokon legeljenek. Tankó Túlit Imre gazdasága a XX. század közepén felosztódott gyermekei között. A gyürkéi szállást és a hozzá tartozó birtok egy részét Tankó Túlit András (1920-1995) örökölte, aki végleg hátat fordított Gyimesfelsőloknak és állandóképpen a gyürkéi szálláson telepedett meg. A régi házacskát szétszedte. 1955 táján új házat épített helyette. Tanyai lakos lett, aki csak rokonait látogatni járt el Gyimesfelsőlokra. A gyürkéi szállás, amely hosszú ideig a tartozéktanyák jellemző életét élte, Tankó Túlit András végleges letelepedésével elvesztette tartozéktanya jellegét, és ugyanolyan farmtanya lett, mint gyürkéi és egerszéki tanyatársai. Úz-völgyi csángó gazdák Úz-völgyi szállása A XXI. század elején Egerszék, Csinód, Gyürke területén járva-kelve rátalálhatunk olyan magányos csűrökre, esztenának nevezett kis deszkaépületekre, fenyőboronákból rakott kis méretű házacskákra, deszka szénatartókra, tanyai épületegyüttest idéző lakatlan telephelyekre, amelyek szállásként szolgálják Úz-völgyi tulajdonosukat. Más szóval: néhány Úz-völgyi csángó gazdának két telephelye van. Egyiket lakótelek gyanánt használja. Rajta áll a lakóháza, csűrje, sütőháza, pincéje. Ott lakik, ott nőnek föl gyermekei, onnan viszik a temetőbe. A másik telephelyet szállásként, vagyis szénatároló helyként és bizonyos időszakokban állati tartózkodási helyként hasznosítja. A két telephely kölcsönösen kiegészíti egymást. A különféle szállások birtoklásának szokását, a szállástartás gazdaságszervezési gyakorlatát gyimesi emlékként magukkal hozhatták az Úz-völgy XX. századi telepesei, hiszen a Tatros völgyében mindig nagy szerepe volt a szállások használatának. A nyaraló, őszelő, telelő szállások tulajdonképpen a folyamatosan előre haladó élettér-foglalás, a gyimesi patakvölgyekben végbement területhódítás állomásainak számítottak. 177 Az Úz-völgyben, bár nem mindig valóságos szállás, mindenképpen valamiféle második gazdasági telep a nyaraló néven emlegetett magánbirtoklású, bekerített legelő. Néhány Úz-völgyi csángó gazda rendelkezik efféle nyaralóval, amelynek legfontosabb épített eleme a kerítés. Előfordul, hogy 177 Vö.: HOFER Tamás 1972. 30-35.
