Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

ször puliszkát, pityókát, galuskát főztek. Evéskor a tüzet körbeülték, körbeheverték a kinttartózkodók. Legtöbbször kevés szénát húztak maguk alá. Sok csíkszentgyörgyi és bánkfalvi gazda, nem akarván bajlódni évente a kalibaépítéssel, fából, deszkából, fennálló falú, nyeregtetős „ház alakú" épületet emelt kaszálóján, amelyet az esztena szóval illetett. A terminológiai zavar enyhítése érdekében szükséges hangsúlyoznom, hogy az esztena szó az Úz-völgyi tájon is eredetileg a juhtartó cimboraságok nyári, havasi telephelyeit jelentette. Ebben az értelemben használták a szót a fentebb idézett csíkszentgyörgyi megyeszéki határozatok, és így értelmezhetők a harmadik katonai térképfelvétel (1872-1884) Esztena feliratai. 170 Föltehe­tőleg a közlegelőn létrehozott nyári juhtartó telep esztena megnevezéséből húzódott át az esztena szó a kaszálót birtokló gazda fennálló falú nyári szállásépületére, mivel az legtöbbször hasonlított a juhtartó esztena legdomi­nánsabb épületéhez, a tejfeldolgozó házikóhoz. A csíkszentgyörgyi és a bánkfalvi gazdák a XXI. század elején a kaszálón létrehozott kétféle szállás­épületet, a kalibát és az esztenát úgy különböztetik meg, hogy vallják: a kalibának nincsenek, az esztenának pedig vannak fennálló falai. Az esztena fogalmával összeegyeztethetőnek tartják a boronafalat és a deszkafalat, valamint a nyeregtetőt és a terjedőben lévő féltetőt egyaránt. A gyimesi eredetű Úz-völgyi csángó gazdák között akadnak olyanok, akik különbséget éreznek az esztena és a kicsi ház kifejezésekkel illetett épületek között. Úgy gondolják, hogy a deszkafalú, tehát ideiglenesebb jellegű, kevésbé tartós, nyereg- vagy féltetős épület neve az esztena, a farönkökből, bornákból rakott ugyanakkora épületnek viszont a kicsi ház megjelölés jár ki. Ez a vélekedés azonban egyáltalán nem általános. A szállás értelmű esztena szó és az épület méretére utaló kicsi ház kifejezés, a velük jelzett épületek anyagától függetlenül néha szinonimáknak tekinthetők. Ilyen esetben az esztena inkább az ideiglenességet, az időszakos használatot, a kicsi ház az állandóságot, a jellemző kis méretet, mint tartalmi és formai sajátosságot hordozza magában. A csíkszentgyörgyi és a bánkfalvi gazdák emlékekben élő hajdani esztenájánák, magánbirtoklású kaszálón álló, tartós, sok esztendőn át hasz­nált szállásépületének falát fenyőgerendákból rakták. Az építéshez felhasz­nálhattak faragatlan gombolyagfát és szögletesre faragott épületfát egyaránt. Mivel az épület falára vakolat nem került, mindkét falon átfújt a szél, azzal a különbséggel, hogy a gombolyagfából rakott házacskában a szélfújást jobban lehetett érezni. A falat alkotó fenyőgerendákat a sarkokon gerezdbe vágták. A házacskát legtöbbször körülbelül 4 méter hosszúra és 3 méter szélesre építették. Zsendely, dránica vagy deszka tetejét szarufák együttese, ún. 170 HIT. III. kat. felv. 5476/3., 5476/4.

Next

/
Thumbnails
Contents