Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT

szénakaszálás előtt évente újraosztott parcelláján történt a kártétel, hanem valamiféle tartós magánbirtoklású, irtással nagyobbítgatott „szénafühelyen". Az efféle magánbirtoklású kaszálók kialakulását az ún. szabad havasban bizonyára elősegítették a megyeszéki határozatokban többször is megörökített kaszáló bérbeadások és határozott idejű kaszáló adományozások. Nyomon követhető ugyanis, hogy bizonyos kaszálót a „megye" hosszú éveken át ugyanannak az alkalmazottjának, bérlőjének adott át. Ezáltal a „szénafühely" neve tartósan összekapcsolódhatott valamely birtokos nevével. A XVIII. század végén Csíkszentgyörgy megyéje rendszeresen havasi kaszáló juttatásban részesítette Potyó Ferenc csíkszentgyörgyi kántort. Feltehetőleg akkortájt ő írta a megyeszéki határozatokat is protokollumba. Erre utalhat a kaszáló juttatási határozat szövegében előbukkanó szokatlan egyes szám első személy: „Anno 1782 Die 16-ta mensis Mártii Közönséges Megye Confluxusa alkalmatosságával ide aláb subscribált személy ... instantiázván ...a Nemes Megye előtt, hogy mivel semmi kaszálóm nintsen, azon kis teleketskét a Nemes Megye legeltető heljei közül számomra a Nemes Megye a' meg írt esztendőre ki szakasztaná, melyet a Nemes Megye meg hallgatván, nekem engedte ezen reversalisom mellett, de ezen esztendőn túl én nem tarthatom jussomat az Nemes Megye akaratya ellen azon heljen, nevezetesen Csinód tövén való bé kertelt részen. Franciscus Potyó de Csík Kozmás, cantor Csík Szent Györgyiensis",

14 Figyelemre méltó a „bé kertelt" kifejezés. Arra utal, hogy olyan területről volt szó, amelyet valójában nem 1782-ben „szakasztottak" ki a közlegelőből, hanem már a korábbi időben is kaszálónak használták. Tisztították, gondozták, kerítéssel védték. Bármennyire is fogadkozott Potyó úr, hogy a következő évben már nem formál jussot a havasi kaszálóra, valószínűleg hosszú ideig folyamatosan használta. 1788. május 19-én újra szó esett egy megyeszéki határozatban a Csinód tövén fekvő kaszálóról: „... meg tekintvén sok szolgálattyát az cantorunknak, Potyó Ferencz Deák úrnak, az Csinód tövin lévő communitás szénafűvit engede eö Kegyelmének pro f. 2. kr. 2. pro Anno 1788 ".

]49 1796. március 4-én ugyancsak Potyó Ferenc úr kapott jogot a Csinód tövén lévő kaszáló használatára: „... Közönséges Nemes Megyénk confluxusa alkalmatosságával, kérésére Fungens cantorunknak Potyó Ferencz uramnak, a ' Nemes Megye heljet, Csinód tövin valót, az eléb írt esztendőre meg kaszálásra engedte pro Denarios 68, meljet leis füzete".

150 A csíkszentgyörgyi plébános is, valószínűleg hosszú ideig ugyanazon a helyen, Katorga tövén kapta meg a „megyétől" havasi kaszálóját. 1795. május 22-én írták be a megyeszéki határozatok sorába a következő 148 CSISZEGYOPI. M. h. II. 151. p. 149 CSISZEGYOPI. M. h. II. 149. p. 150 CSISZEGYOPI. M. h. II. 102. p.