Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT

lökön legeltek. Az állatokat a gazdacsaládok a birtokukban lévő jog mértéke alapján hajtották a csordákba. Akinek nem volt joga, az legeltetési taxát fizetett a tizedbirtokosságnak. A tizesgyűlések által választott tehénpásztorok végezték az őrzés feladatát, akik munkájukért a gazdáktól gabonabért, bocskorpénzt és szerre haladva, tarisznya-ként emlegetett élelmiszer-bért kaptak. A hazajáró csordák május 15-20. és Demeter-nap között reggelenként 6-7 óra körül ballagtak ki legelőjükre és esténként 6 óra tájban jöttek vissza. A tizesbirtokosságok legelőit tavaszonként a tízesek lakói közmunkával tisztították, takarították. Minden csíkszentgyörgyi és bánkfalvi tízesnek külön tizeslegelö\e, külön hazajáró csordája és külön tehénpásztora volt. A hazajáró marhák legeltetésével kapcsolatos szervezési feladatok a tizes, illetve a tizesbirtokosság vezetőjének számító tizesbíró kötelességei közé tartoztak. A meddőmarhák, tinók, borjúk nyári havasi legeltetését a távoli legelőket birtokló közbirtokosság szervezte a közbirtokosság elnökének felügyeletével. A havasi csordákat május 10-én gyűjtötték össze és hajtották föl a havasi legelőre, ahonnan Demeter napján kerültek haza az állatok. A csíkszentgyörgyi nagy csorda, amelybe a két évnél idősebb állatok kerültek, legtöbbször a Csobányos közelében lévő Bolondos területén legelt. A kicsi csorda, amelybe az egy-két éves marhákat hajtották, általában a Sűrű sorok nevű területen és Aklosban járt. Némely esztendőkben a nagy és a kicsi csorda legelőjét változtatták, felcserélték. A havasi pásztorokat a közbirtokosság gyűlése fogadta. A vállalkozó pásztor általában több családtagját bevonta a rábízott havasi csorda őrzésébe, gondozásába. Munkájáért a marhák tulajdonosaitól gabonabért és kevés pénzbért kapott. Egy-egy marha őrzéséért egy véka (20 liter) zabot adtak a gazdák a behajtás utáni napokban, amikor a pásztor szekérrel járta a falut és szedte a járandóságát. A pénzbért bocskorpénznek nevezték. Amelyet a kihajtás napján, az állatok átadásakor illett kifizetni. A juhtartó esztenák tízesenként szerveződtek. Akadt olyan tizes, amelynek két esztenája és esztenagazdasága is volt. A juhseregek tavasztól őszig a közbirtokosság havasi legelőin jártak, legtöbbször Lesődben, Aklosban, Baglyodban, Lovászóban. Az esztenagazdaság élén a választott esztenabíró állt. Szervezőmunkáját némi sajttal jutalmazta a „gazdaság". A juhpásztor jövedelme a kifejt tej egy részéből származott. Minden juh után 9 kg sajt és 1 kg orda járt a gazdának. A többi sajt és orda (kb. 6 kg sajt és sok orda) a pásztoré lett. Emellett a pásztor kevés bocskorpént is kapott az elé adott juhok után, amelyet az esztenabíró szedett össze a gazdáktól a pásztor számára Szent György napján, amikor a pásztorral együtt gyűjtötték fel a sereget. A Szent György napja (április 24.) és Szentkereszt napja (május 3.) közötti tejhaszon a juhtartó gazdák szervezetét, az esztena-