Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT

tatlanok és értelmezhetetlenek. Ugyancsak nehezen tanulmányozhatók azok a lapok, amelyekre 1745-46^7-ben, 1750-ben, 1769-70-7l-ben havasbírói számadásokat írtak, és amelyeknek kifakult, szakadozott szélű, gyűrött maradványait berakták a megyeszéki határozatok második füzetének ép lapjai közé.

1 2 A számadási lapok tanúsága szerint a „megye" fontos havasi bevételének számított az 1760-as, 1770-es évek fordulója táján Bolondos és Kis Széked Teleké árendája. 1804-ben Csíkszentgyörgy megyéjének gyűlése meghatározta az éppen határinspectornak nevezett havasbírák néhány jogát és kötelességét: „Közönséges Megye Gyűlése alkalmatossága alatt végeztetett, hogy az két határ inspectorok magok részekre mindenkor az havasi csordába beadhassanak 10 számból álló marhákot, mellyekre csak Kenyér bérrel tartozónak, egyébbel semmivelsem bikabérrel, ... sem pénzbérrel. Ennek pedig oka az, hogy a' csordának jó gondviselői legyenek mindenekben ... Az Határ inspectorok minden tavaszon midőn a juh nyáj az esztenákra fel gyűl, az ottan lévő sertéseknek orrait meg karikáztatni tartoznak, mellyet ha nem tselekednének, elsőbben három forintig büntetődnek, másodszor hatig, harmadszor kilenczig valahol az esztenák cirkulusában sertés túrás tanáltatik a karikázatlan sertések miatt. Tehát az inspectorok kötelessége lészen, hogy idejiben minden esztenán lévő pásztoroknak ezek eránt parancsolatot adgyanak, és az után, ha annak eleget nem tesznek, azokat is a határ Inspectorok a ' fenn írt mód szerént büntethessék, és ha még sem szűnnek, valaki maga Kárán tanúllya, meg lőhesse vagy lőtethesse tovább következendő károknak el - * * * ,< 103 tavoztatasaert . Előfordult, hogy a megválasztott havasbírák hanyagul látták el feladataikat és nem teljesítették kötelességeiket. Ennek magyarázata az emberi gyarlóságon kívül abban az egyszerű tényben keresendő, hogy a havasbíró élete nem volt igazi aranyélet. A havasi közlekedés szekéren, lóháton, gyalog, nyáron is sok törődéssel, fáradtsággal járt. Télen pedig a nagy hideg és a hatalmas hó miatt a havasbeli járástól-keléstől, a fatolvajok üldözésétől a havasbírák is érthető módon ódzkodtak. 1795 első felében a csíkszentgyörgyi megyeszéke határozatai sorában feljegyeztek egy olyan esetet, amikor a szentgyörgyi havasbíró nem igazán törekedett arra, hogy a havasba menjen, és említett bánkfalvi havasbíró társa panaszt tett ellene: „... Csík Bánkfalvi András György mint határ vagyis havas bíró törvényesen megszólítván Szent Györgyi Bálint Józsefet, mint Szent György falva részén lévő havas Bírót, fel tévén ellene, hogy egy néhány rendben meg egyeztek volna, hogy havas őrzésire mennek, amint hogy András György készen várt azon dologra, ... de ... a Szent Györgyi írt havas Bíró ki nem ment volna, 102 CSISZEGYOPI. M. h. I. 131., 134., 135-136. p. 103 CSISZEGYOPI. M. h. II. 114. p.