Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)
Gazdaságok, rétegek, stratégiák A XX. század első felének Uz-völgyi társadalmát látszólag egyszínűvé mosta a gazdálkodás, az életmód, a csángó népi kultúra azonossága. A egyszínűség mögött azonban gazdasági vonatkozású rétegzettség húzódott meg. Igaz, a réteghatárok nem voltak stabilak és hosszú időre szólók. Az Uzvölgyi új életkezdés, a havasi birtok és a havasi tanya, mint a családi gyarapodás remélt színtere elősegítette a rétegek közötti mobilitást. A családi történetekből úgy látszik, hogy az 1930-as években letelepedettek között viszonylag sok szegény ember volt, aki az 1910 táján érkezett rokonok Úz-völgyi sikerén, gyarapodásán felbuzdulva elindult a csíkszentgyörgyi havasok felé szerencsét próbálni. Ugyancsak a családi történetekből értesülhetünk arról, az 1940-es évek első felére, a néhány évvel előbb letelepedett szegények jelentős kaszálóterületekre és bőséges állatállományra tettek szert az Úz-völgyben, tehát gyimesi mércével mérve már egyáltalán nem számítottak szegénynek. Hallunk persze tragédiákról, szerencsétlen sorsfordulatokról is, amelyeknek eredményeként bizonyos családok elnéptelenedtek, tovább álltak, vagy megmaradtak a maguk szegényes állapotában. Úgy látszik, az 1940-es évekre azok a famíliák kerültek a legvagyonosabb csángók rétegébe, akik az elsők között telepedtek le az Úz-völgyi tájon, és kaszálóterületüket, állatállományukat különös ügyességgel gyarapították. Közülük kerültek ki a gátért, cirkulát, malmot, olajütőt üzemeltető vállalkozók, a legjobb házépítők, amely körülmény hozzájárult további előrejutásukhoz. A második világháború tájékán valószínűleg az átlagos Úzvölgyi lakosoknál módosabbaknak számítottak a lesődi Fodorok, az egerszéki Farkasok, Tankó Vajdák, valamint Tankó Fülöp utódai. A XX. század második felében, a szocializmus idején némiképp átrendeződött az Úz-völgyi társadalom rétegzettsége. A korábbi vagyonos réteget politikai indíttatásból jelentős veszteségek érték. A társadalmi hovatartozásban, megítélésben, az anyagi helyzet alakulásában nagy szerepe lett az alkalmazotti állapotnak. Aki alkalmazott lett és rendszeres fizetést kapott, könnyebben jutott előre, mint az, aki csak a hagyományosan működtetett családi gazdaság jövedelmére számíthatott. Az 1960-as, 1970-es években a falvakba, városokba húzódás divatja idején, a havasi tanyák elhagyásában élen jártak a módosabb rétegből származók. Ok könnyebben költöztek el, mint a szegények. Inkább volt anyagi hátterük az újrakezdéshez. Másrészt az elköltözőkre váró szokványos foglalkozások, életpályák, mint például a falusi tsz-tagság, mezőgazdasági munkásság, városi ipari munkásság, sofőrség stb. megcélzása mellett anyagi hátterük, felemelkedésre serkentő ambícióik révén, a kor kultúrpolitikai áramlatait meglovagolva, megkísérelhették az értelmiségivé válást. A tanári, mérnöki állapotból pedig
