Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁJ, NÉP, TÖRTÉNELEM

lepen élő katolikus híveket. A plébános ebből az alkalomból úgy tájékoztatta az Egyházmegyei Főhatóságot, hogy 1935 előtt évenként egyszer, 1935 és 1942 között évente négyszer, 1942 szeptembere óta havonta két vasárnap hallgathattak misét az „úziak".

40 1944. augusztus 26-a, az úz-völgyi orosz betörés után Csíkszentmárton a hadi fölvonulás területe lett. A plébániaház német kórházi parancsnoksággá, az egyház csűrje lőszerraktárrá változott. Nagy Antal esperes plébános szeptember 4-én elmenekült. 1945. március 3-án tért vissza szekerével a Szatmár megyei Kaplony községből a csíkszentmártoni felperzselt papi telekre.

41 Az idősödő papnak valószínűleg a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az egyébként is elpusztult Úz-völgyi telep visszaszivárgó lakosainak lelki gondozásával törődjön. Valószínűleg ezt a helyzetet használta ki a Därmäne§tiben lakó, magyarul nem tudó román katolikus pap, aki 1947 nyarán magyarul gyengén beszélő kántorával együtt néhány alkalommal megjelent az Úz-völgy ében, és misét mondott a Magyaros patakai első világháborús emlékkápolnában. A „dormáni pap" eme „önkéntes vendégszereplése" jelentős felháborodást váltott ki illetékes egyházi körökben, és oda vezetett, hogy a csíkszentmártoni plébánia az Úz-völgyi feladatokra való tekintettel újra káplánt kapott.

42 A XX. század harmadik negyedében fölöttébb ritkán fordult elő az Úzvölgyi filia neve Csíkszentmárton egyházi irataiban. 1957. február 27-én György Gábor nagykászoni főesperes kifogásolta, hogy a csíkszentmártoni plébánia hitoktatási jelentéséből hiányoznak „Úzvölgy" adatai.

43 Átolvasva a csíkszentmártoni egyház 1951 és 1973 között vezetett templomi hirdetőkönyvét, láthatjuk, hogy a házszentelés sorrendjének felsorolásakor soha nem tértek ki az Úz-völgyi házak szentelésének időpontjára. A szilveszter-napi népmozgalmi statisztikában azonban időnként előfordul Úz-völgyi adat. Az „Úzban" történt és a csíkszentmártoni templomi Hirdetőkönyvben statisztikai adatként feljegyzett kereszteléseket, esketéseket, temetéseket a következő táblázat szemlélteti: 40 GYÉL. PHI. 2101/1943 és CSISZEMÁPI. Pléb. ir. 1943. 41 CSISZEMÁPI. Pléb. ir. 1945. 46. sz. 42 CSISZEMÁPI. Pléb. ir. 1947. 79. sz. - Az ügy gyulafehérvári iktatószáma: 1915/1947. 41 CSISZEMÁPI. Pléb. ir. 1957.