Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

karókat, hogy a majorság, vagyis a baromfi ne tudjon ki-be járkálni a kerítés résein. A kaszálók egyszerűbb kerítései legtöbbször fektetett rudakból készülnek, amelyeket sasokhoz vagy cüvekekhez erősítenek. A fekvő rudak általában nem képeznek tömör kerítésfalat. Széles réseket hagyva, ritkán követik egymást. A „hosszára fektetett" fáknak nem az apró jószág, hanem a szarvasmarhák és a nagyvadak mozgását kell korlátozni. Az udvarok út felé eső főbejárata legtöbbször kétszárnyú deszka nagykapukból és a mellette elhelyezett egyszárnyú deszka kicsikapuhói állt. A kapuk két oldalán, illetve a nagykapu és a kicsikapu között vastag faoszlopok, kapusasok álltak. A deszka kapuszárnyakat szögletes farudakból összeállított ráma, illetve ferde kapuheveder tartja össze. Az udvarok belső, nagykapui és kicsikapui, miként a kaszálók felé eső kapuk is általában egyszárnyúak és állított karókból készülnek. A kaszálókat övező kerítések, az ún. közkertek szekérközlekedésre is alkalmas átjáró helyeit vetegető néven emlegetik. A vetegető nem kapu, mert nem nyitható. Ellenben fektetett rúdjai leszedhetők a helyükről. Fontos szabály, hogy a vetegető leszedett rúdjait áthaladás után vissza kell rakni a helyükre. Fák, virágok a telken A magas fekvésű tanyák tájékán előfordul, hogy az épületek közelében, a kaszálón nagy méretű hagyásfa áll. Ilyen fenyő hagyásfát figyelhetünk meg például Fenyőfejében, Rusz Gergelyné Fodor Terézia háza és csűrje szomszédságában. Nyáron, esős időben a fa tövében állítják föl a szarvasmarhák kosarát. A hatalmas fenyőfa sűrű lombozata megvédi az állatokat az esőtől. Az Uz-völgyi táj éghajlata, a rövid nyár és a hosszú tél nem kedvez a gyümölcstermesztésnek. Különösen „huzatos" és a gyümölcstermesztés szempontjából kedvezőtlen adottságú az Úz mellyéke. A tanyák népe úgy tartja, hogy bizonyos hegyoldalakon lehet kísérletezni gyümölcsfák ültetésével. A lesődiek azzal büszkélkednek, hogy náluk még a dió is beérik. A visszaemlékezések szerint 1940 táján próbálkoztak meg először egyesek gyümölcstermesztéssel. Azóta a legtöbb tanya udvarán található néhány almafa és vackoria. Némely tanyán fákkal sűrűn teleültetett gyümölcsöskert is található. A „gyümölcsös" legtöbbször a házudvar része, vagy ahhoz kapcsolódva, annak szomszédságában terül el. A leggyakoribb gyümölcsfafajták a helyi megnevezés szerint: bőralma (téli, sötét színű,