Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

állatokat, fölötte pedig vider-be eresztették azt a vizet, amelyet ivásra, főzésre használtak. A túlcsordult vályúból a fel nem használt víz természetes vagy mesterséges árokban folyt tovább a legközelebbi patakig. Hasonlóképpen működtek azok a hosszú facsorgók is, amelyekkel a közterületek magas fekvésű forrásainak vizét vezették az utak közelébe, hogy ott az úton járók ihassanak és itathassanak belőlük. A XXI. század elején előfordul, hogy a válú környékén lakó asszonyok a mosott ruha öblítését a csorgó alsó végénél végzik. Van rá példa, hogy több tanya népe közösen használ egy út melletti, közterületen működő forrást, sőt közkútként a járókelők is igénybe veszik hűsítő vizét. Ilyen forrás található pl. az Úz vize és a főútvonal által közrefogott gyöpes közterület, Farkas Bokor és Póra Titusz háza közötti szakaszán. Vize beláthatatlan idők óta elfolyt a közelében haladó Úzba. 2002-ben a szomszédos tanyák lakói az „Úzon túli" víznyerő helyet kitisztították, cementgyűrüs, deszkafedelü gyűjtőtartállyal, csorgóval, válúval, kerítéssel látták el. Ezen a területen a tanyáknak az Úz-balparti hegyoldalban van forrásuk. Előfordul azonban, hogy valamelyik tanyalakónak nem ízlik a saját forrásából folyó víz, ezért az „Úzon túli" közforráshoz jár ivóvízért. Szeretik a közforrást azért is, mert vize télen langyos és nem fagy be. Ezért a környező tanyákról az állatokat telente a forrás válújánál itatják. Nyáron a feltörő víz hideg. A forrást védő korlát egyik karójára fel van akasztva egy bögre. Segítségével a járókelők meríthetnek és ihatnak a kiváló vízből. A válúi is használhatják az úton járók lovai, marhái. Néhány Úz-völgyi csángó család a szomszédos székely falvakban látott minták alapján „igazi", kővel bélelt kutat ásott magának, amely fölé gémet, vagy tetővel ellátott kerekes vízkiemelő szerkezetet állított. Gémeskútja volt Lesődben Fodor Györgynek. Kerekes kutat használt többek között a fenyőfejei Rusz Gergely. Az udvarban működő 12 méter mély kútjának vízkiemelő szerkezetét maga készítette. A példákat Csíkszentmártonban figyelte meg. A XXI. század elején már vannak olyan tanyák az Úz-völgyben, ahol udvari csapból folyik a víz, illetve a lakóházakban is működik fürdőszoba. Ezekbe a házakba és udvarokba föld alatti vízvezetékcsöveken érkezik a víz a hegyoldali forrás közelében megépített vízgyűjtő tartályból, a bazinból. Egy-egy bazin két-három, vagy több szomszédos tanyát is elláthat vízzel. A patakvölgyekben épült tanyák népe leginkább a völgyön végigfutó patak vizéből itatta állatait. Ezért is igyekeztek a gazdák a patakhoz viszonylag közel elhelyezni a csűrt, amely az istállót is magában foglalta. A nagyobb patakokban, például az Úz-vizében és az Egerszék patakában vannak olyan helyek, ahol a meder oldalából langyos forrás fakad. Ezeken a helyeken a patak télen sem fagy be. Az Úz-völgyében letelepedő csángók téli