Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

Más szóval: a felnőtt gyermekek sok esetben apjuk tanyája közelében alakítottak a családi kaszálóból újabb tanyai telephelyet. Mindebből következik, hogy az egymástól távol fekvő korai tanyák között újabb és újabb tanyák keletkeztek. A szük patakvölgyekben egyre fogyott a beépítetlen terület. Előfordult, hogy két szomszédos família házai összeértek, és a XX. század végén összefüggő, házfolyamot alkottak. Példaként említhetném a Tankó Vajdák és a Tankó Pilik házainak laza füzérét az Egerszék pataka völgyében. A XX. század utolsó negyedében jelentős mértékben fogyott Egerszék és Csinód népessége, Gyürke pedig csaknem elnéptelenedett. Sokan falvakba, városokba költöztek. Egerszék és Csinód területén bizonyos tanyák elnéptelenedtek, majd fizikai valóságukban is megszűntek. Épületeiket szétszedték, fa építőanyagukat elhordták. Néhány tanya a XX. század végén városi lakosok üdülő tanyájává, nyaraló házává alakult át. Annak ellenére, hogy a XX. század utolsó negyedében erősen apadt az Úz-völgyi népesség, Csinód és Egerszék területén a népességfogyás éveiben is épültek új tanyaházak. A fiatal nemzedék egy része helyben maradt és házra volt szüksége. Ház kellett a távoli tanyákat elhagyó és a központibb fekvésű területeken letelepedő Úz-völgyieknek is. Egyesek örökölték szüleik házát, mások megvették az elköltözők és az örökös nélkül elhunytak kiürült hajlékait, ismét mások új házakat építettek. Még a XXI. század elején, kutatásaim idején is épült és épül új ház az Úz-völgyi tájon. A lakóépületek számának folyamatos növekedése összefüggésbe hozható bizonyos társadalomnéprajzi jellegű szokásokkal. Az Úz-völgyi csángó nép nem kedvelte a néprajztudomány által nagycsaládnak nevezett együtt élő többgenerációs, több házaspáros családmodellt. Ez nem csak a XX. század végén volt így, hanem a családtörténeti adatok szerint korábban is. A megházasodott fiú csak a legszükségesebb ideig, legfeljebb átmenetileg élt egy háztartásban szüleivel. Az „ősben" ugyan legtöbbször a legkisebb fiúgyermek maradt, de még ő is igyekezett ifjú feleségével a tanyaudvaron épített kicsi házba húzódni, vagy ha már özvegyen maradt és megöregedett valamelyik szülője, azt a kicsi házba küldeni, hogy az egy háztartásban élő idősebb és fiatalabb nemzedék érintkezési alkalmai csökkenjenek. A nagyobb és korábban megházasodott fiúk igyekeztek minél előbb elhagyni a szülői házat. Feleségükkel és szaporodó gyermekeikkel másik házban, új gazdaságban, új háztartásban keresték boldogságukat. A fiatal házaspárok különköltözési törekvésének jó „ideológiai hátterét" fogalmazza meg egy réginek tartott szólás, amelyet kutatásaim során családszervezési életbölcsesség gyanánt egy csinódi asszony mondott el: „A vénasszony fingadozik, a menyecske puszilózik, s a kettő nem talál".