Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

közül kerültek ki, és amelyet a Rugát-tetőn, az Ágas-tetőn, Lesődön és Akioson túl a csinódi zenekar, csinódi rezesbanda néven emlegettek. A zenekar létrehozásában nagy érdemei voltak az Aklosbércén lakó Tímár Istvánnak. Először lesődi Fodor Jánost, Fodor Fülöp fiát, majd az ugyancsak lesődi Fodor Györgyöt, Fodor Fülöp másik fiát szervezte be leendő zenekarába. Hárman kezdtek gyakorolni kürtjeiken. Tímár István volt a prímás. Az Őrház patakai Fodor István két évi szolgálat után 1958-ban szerelt le a katonaságnál. Amint hazaért, Tímár István hívta dobosnak. Két évig dobolt a kürtösökkel, majd klarinétos, vagyis klánétás lett, a dobolás feladatát pedig Vaszi Demeter vette át. Idővel csatlakozott hozzájuk az egerszéki Tankó Bokor Vince nagykürtösnek, akit a lesődi Fodor László váltott föl. így lett teljes a legendás csinódi rezesbanda, amely 15 évig, 1973 tájáig működött. Valaha Gyimesfelsőlokon létezett egy rezesbanda. Annak a kürtjeit szerezte meg rokoni kapcsolatok révén Tímár István. A viseltes kürtöket Brassóban egy Kubát nevü mesterrel megjavítatta. Később, ugyancsak Gyimesben szerezte meg a bariton nagykürtöt. A klánétát Fodor István vette egy csobánytó\. Azon tanult. 1967 körül Sepsiszentgyörgyön vett egy vadonatúj klánétát. Attól kezdve azon játszott. A dobot Tímár István készítette. Kerek fáját Rusz Péter faragta Fenyőfejében. Erre feszítette rá Tímár István a kutyákról saját kezűleg lenyúzott, mészben áztatott bőrt. Egy dob bőrözéséhez két kutyát kellett megnyúzni. Fodor István is többször nyúzott kutyát, mivel a dob bőre időnként kiszakadt. Előfordult, hogy rosszindulatú emberek késsel kihasították. Ilyenkor a dobot újabb kutya bőrének felhasználásával javítani kellett. A kutyabőrrel fedett dob nyirkos időben nem szólt. A dobos háton vitte hangszerét. Néha, például lakodalmi menetben, menet közben is kellett dobolnia. A csinódi rezesbanda az 1960-as években és az 1970-es évek elején legtöbbször csinódi és egerszéki lakodalmakban, bálokban muzsikált. Sokszor hívták a bandát a környező falvak Csíkszentgyörgy, Csíkbánkfalva, Csíkszentmárton, Menaság, Menaságújfalu, Kászon lakodalmaiba is. A zenészek általában gyalog keltek át a hegyeken. A hegyek lábánál, pl. Szentgyörgylokán várta őket a falusiak szekere. Amikor a szekérrel megközelítették valamelyik falut, a falusiak, illetve a nagyobb föltűnés kedvéért muzsikáltak egyet. Előfordult, hogy a közigazgatási hatóságok kérték őket, hogy állami ünnepeken, szavazások reggelén ingyen zenéljenek a falvakban. Arra is akadt példa, hogy falusi temetéseken muzsikáltattak velük. Ilyen alkalmakkor „keserves nótákat", pl.: Kék nefelejcs, Temető kapuja, Új sír van a temetőben stb. húztak a gyászoló hallgatóságnak. A hegyen, vagyis Egerszéken és Csinódon nem volt divat a zenés temetés.