Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

A létező egerszéki és csinódi tanyai társadalom, valamint a belőle kiszakadt, elköltözött csoportok, családok, egyének találkozása tekintetében az ünnepek között a Kisboldogasszony-napi és a szentháromság-napi búcsú, csángósan szólva: bócsó, bócsú vitte és viszi a pálmát. Az egerszéki és a csinódi házak népe napokon át készül a búcsúra. Nemcsak a templomot helyezik búcsús állapotba azzal, hogy alaposan kitakarítják, felvirágozzák, a templom előtti térre és a templomkerítés kapujába pedig a fiatalok kivágott lombos nyírfákat állítanak föl. A legmódosabb és legszegényebb családok egyaránt nagy gondot fordítanak arra, hogy házuk ragyogjon a tisztaságtól, csürjükben, udvarukban ne legyen rendetlenség, szemét. A lakóházakat kívül-belül kimeszelik. A házak környékén a nagyra nőtt füvet lekaszálják, a földet, a gyöpet többszörösen fölgereblyézik. Nincs az a törött léc a kerítésben, amelyet búcsú előtt ki ne cserélnének. A férfiak borjút, bárányt, a fehérnépek majorságot vágnak. A kemencében friss kenyér sül. A konyhákban rengeteg étel fő. Szükség is van rá, mert általában sok látogató érkezik. Eljönnek először is a tanyavilág másik felében lakó rokonok, akik éppen nem tartanak búcsút. Tehát Csinódra egerszékiek, Egerszékre csinódiak. Eljönnek azok a rokonok, akik a XX. század utolsó évtizedeiben távoli falvakba, városokba költöztek, de maguk vagy elődeik valaha az Uz-völgyi tanyavilágban laktak. Számítani lehet olyan rokonok látogatására is, akiket az Úz-völgyiek a „régi hazájukban", Gyimesben hagytak, illetve akik a házassági kapcsolatok révén az Úz-völgyből újra Gyimesbe kerültek. A XX. század végének csinódi, egerszéki házasodási divatja moldvai csángó rokonokkal bővítheti a vendégek körét. Végezetül, mint korábban a gyimesi, kósteleki, csíkszentgyörgyi, csíkbánkfalvi világháborús katonacimborák, a XXI. század elején üzlettársak, munkatársak, munkaadók is érkezhetnek a búcsúra a szomszédos székely falvakból. A búcsú előtti napokban a hatalmas előkészület és a búcsú napján a nagy vendéglátó igyekezet azért szükséges, mert a vendégek a búcsúkor látottakból, tapasztaltakból alkotnak képet a meglátogatott család vagyoni helyzetéről, házáról, gazdaságáról, társadalmi megbecsültségéről, a gazda és a gazdasszony szorgalmáról, ügyességéről, rendszeretetéről. Nagy tehát a tét, és aki számítani akar a helyi társadalomban, annak búcsúkor alaposan ki kell tenni magáért. Zenekarok A tanyai társadalom önszerveződésének sikeres előrehaladását jelzi, hogy az Úz-völgyi tanyavilágban 1958 tájától létezett egy leginkább fúvós hangszerekre alapozott zenekar, amelynek tagjai az Úz-völgyi tanyák lakói