Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
illetve a kultúrházak báljai fokozatosan háttérbe szorították a lakóházakban rendezett bálszerű vigasságokat. Mindig akadt olyan gazda, aki nagyobbik szobáját, kicsi házát, csűrét a fiatalok rendelkezésére bocsátotta szórakozás céljából. Télen szobában, nyáron csűrben rendezték a bálákat. A fiatalok néha nem fizettek a rendelkezésükre bocsátott szobáért, kicsi házért, csűrért, hanem dolgoztak érte. Nyáron gyere érte kaszálni - mondta a gazda, amikor a vele tárgyaló fiatal kérte a helyiséget. A visszaemlékezők gyakran fogalmaznak így fiatal koruk házi báljaira, illetve az azokkal kapcsolatos fizetségre emlékezve: Megkalákáztuk érte a gazdát. Máskor a lányok egy guzsalyra való kendert, a legények egy zsák vagy egy véka pityókát vittek a gazdának, amiért az megengedte, hogy a házában, csűrében táncoljanak. Az ilyen bálákat kenderlopó hálnak, vagy pityókalopó bálnak nevezték, bár a szülők tudták, hogy gyermekeik kendert és pityókát visznek el hazulról. Ha a gazdának trágyára volt szüksége, a legények egyegy szekér ganyét vittek a földjére a bál rendezéséért cserébe. Az ilyen mulatságot ganyéhordó bál néven emlegették. A házi bálák nyári vasárnapokon legtöbbször már délután elkezdődtek. Úgy értek véget, hogy a fiatalok másnap dolgozni tudjanak. A lakóházakban, csűrökben rendezett bálák zenészei a tanyai társadalomból kerültek ki. Legtöbbször gyimesi módra egy hegedős és egy gardonyos szolgáltatta a talpalávalót. Őket a bál szervezői vagy a kenderben, pity okában, ganyéban részesített gazdák pénzzel, esetleg terménnyel jutalmazták muzsikájukért. Az 1940-es években legtöbbször az egerszéki Tankó Árpád, a lesődi Gábor Péter és az Úz mellyéki Tankó Péter, más néven Gyuri Péter házában tartottak házi bálát. Az 1960-as évektől a hajdani házi bálák szerepét a kultúrházakban rendezett bálák vették át. Ezeken a táncos alkalmakon az alább ismertetendő csinódi zenekar muzsikált. Különösen a nagy ünnepeken tartottak efféle bálákat. Jelentőségét, vonzerejét, látogatottságát tekintve kiemelkedett a bálák sorából a csinódi szentháromság-napi és az egerszéki Kisboldogasszony-napi búcsúi bál, amelyen Gyimesből, Kóstelekről, Gyepecéről és a székely falvakból jött vendég fiatalok is részt vettek. A búcsú alkalmával rendezett bálokban sok veszekedés történt. 2003-ban Kisboldogasszony napján Egerszéken azért maradt el a bál, hogy az előre valószínűsíthető veszekedést elkerüljék. Azokat a kultúrházi bálákat, amelyeken mindenki részt vehetett, fogadott báláknak hívták. Húshagyatkor rendezett vigasságok voltak a kosaras bálák, amelyeken házaspárok vettek részt és minden házaspár vitte magával az enni és innivalót.
