Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
1980-as és az 1990-es években a temetőben álló harangláb harangjával harangozott. Napi rendszeres harangozás egyik havasi templomban sincs. Vagyis, nem harangoznak sem hajnalban, sem délben, sem este. Csak különleges események alkalmával szólalnak meg a harangok. Ilyen különleges esemény elsősorban a mise és a temetés. Misére háromszor harangoznak: egy órával és fél órával a kezdés előtt hívót húznak, a kezdéskor pedig gyüllőre szól a harang. Mise alatt úrfelmutatáskor szintén harangszó hallatszik a patakok tanyaházai felé. Ha meghal valaki, hozzátartozói rendelik meg a harangozást a harangozótól, aki általában naponta háromszor: reggel, délben, este harangozik a halottra. Temetéskor a harangozó akkor kezdi húzni a harangot, amikor a temetési menet fekete lobogói valamelyik kanyarban feltűnnek. A harang addig szól, amíg a koporsó a temető kapujáig ér, ahol a pap „bészenteli" a halottat. Mivel az esküvőket misével együtt tartják, az esküvők alkalmával is megszólal a harang. Ha nem mise után keresztelnek, hanem külön jön ki keresztelni a pap, kereszteléskor is kell harangozni a harangozónak. A harangozó sekrestyési feladatokat is ellát. Rendben tartja, takarítja a templomot. A csinódi templomban a kéthavonta esedékes mise előtt meg kell tisztítani az ablakokat és port kell törölni a bútorokról, mert az épület közel áll az úthoz, és tavasztól őszig rengeteg por éri. A harangozó gondoskodik misék előtt, különösen nagy ünnepeken, a templom fölvirágozásáról. Virágot a lakosoktól gyűjt. Csinódon Farkas Bokorné rendszeresen segít a harangozónak az oltár virágozásában. Mise után a templomba hozott virágokat összegyűjti és a templom közelében álló keresztet díszíti föl velük, mondván: a két hónap múlva következő miséig úgyis elhervadnának. Nagytakarítások idején, pl. a szőnyegek tisztításakor, jámbor, ügyes fehérnépek önkéntes munkával, összefogással segítik a harangozó munkáját. Az egyházi ruhákat a harangozó, illetve a harangozó felesége rendszeresen hazaviszi és otthon mossa, vasalja. A harangozó az egyházközségtől nem kap pénzbeli fizetést a munkájáért. Az a legfontosabb járandósága, hogy a temető füvét lekaszálhatja és hazaviheti. Temetéskor a gyászház népe fizet a harangozásért. Ha esküvőkor vagy önálló keresztelőkor megszólal a harang, a keresztszülők jutalmazzák a harangozol. Régen az egyházközségek fontos bevételének számított, hogy eladhatták azokat a gyertyákat, amelyeket kereszteléskor hagytak ott az egyháznak a keresztszülők. Tankó Árpád fentebb már többször hivatkozott számadáskönyvében is láthatók a gyertyaeladásból származó bevételek. 242 A 242 TÁMSZ. 1970-es évek.
