Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Kothencz Kelemen: Történeti-néprajzi adatok a kiskőrösi szálláskertek 18–19. századi használatáról
vázlatrajzokat tanulmányozhattam.50 A 19. század végi, 20. század eleji telekkönyvek tanúsága szerint a szálláskertek az örökösödés során ketté-, vagy több részre szakadtak. A tulajdonosok szőlőt telepítettek a területre, amely mellé idővel lakóház is épült. Az országos filoxéravészt követően a kiskőrösi homoktengeren is burjánoz- ni kezdett a szőlőkultúra. A szálláskertek mindennapi használata Épületek Kiskőrös központjában a belső portákon, a fúndusokon álltak a lakóházak és az aprójószág tartására készített ólak. A lakótelek kiegészítésének tekinthető szálláskerteken pedig a nagyjószág-tartás építményei, az istállók és a terménytároló kamrák helyezkedtek el. A szálláskertek értékét igazából nem a földje jelentette, hanem a kerítések, a rajta álló épületek, azaz a belefektetett munka.51 Ezt jól szemlélteti egy 1822-ben bejegyzett adat, amikor Gyalog Mihályné „...szálás kertyiben lévő Épületyeiből horog fákat el hordotta Tóth András, és meg égette.”52 A mindenre elszánt emberek képesek voltak megbontani még a gazdasági épületeket is egy kis tűzrevalóért. Különösen az özvegyasszonyok telephelyei voltak tolvajlásoktól veszélyeztetve, mivel a férjek halála után a szálláskertjeik gazda és őrizet nélkül maradtak. A központi épületekben, az istállókban leginkább a heverő nagyjószágokat: lovakat, szarvasmarhákat, ökröket éjszakáztatták. A néprajzi szakirodalom szerint ezek jobbára mennyezet nélküli építmények voltak, miáltal a középen rakott tűzhelyből felszálló füst a tetőn át eltávozhatott.53 Amikor rokonság látogatott el a településre, akár valamilyen családi esemény, akár vásározás alkalmából, előfordult, hogy helyszűke miatt a szálláskert épületében szállásolták el a vendégeket. 1822-ben például a foktői Szilágyi László és felesége sokadalomra érkezett Kiskőrösre, és az éjszakát „...Dulai János Szálás kertjében meg hálván...”54 töltötték el. Ház vagy földbirtok adásvétele előtt előfordult, hogy a tulajdonosok tudni szerették volna az ingatlan értékét. Ilyenkor a tanácshoz fordultak, ahonnan két esküdt vonult a helyszínre és megbecsülte az eladásra szánt javakat. Ennek írásos megerősítésére a település protokollum-könyvében rögzítették a tényállást. Hol hevenyészettebben, hol pedig nagy aprólékossággal, felelősségteljesen végezték munkájukat. Ilyenkor egy ház értékbecslésénél részletesen feltűntették a falakhoz szükséges vályog vetésének, behordásának összegét. A vakoláshoz elegendő malter és a kőművesmunka értékét is számba vették. Minden pár szarufa, ágas, fiókgerenda, minden szál léc lejegyzésre került. Szemléltetésül álljon itt egy példa. 1821. augusztus 20-án 50 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BL) VI. 106. Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal. Bács-Kiskun megyei földmérési és foldnyilvántartási felügyelőség 1879-1950. 191-195. 51 BÁRTH János 1996. 75. 52 BL V. 349/a. 1. Tjgy. 1. 242. (1822) 53 BÁRTH János 1996. 76.; FODOR Ferenc 1942. 329.; TÁLASI István 1936. 142. 54 Kalocsai Érseki Levéltár II. Úriszéki iratok. 1825. jan. 10. 29. sz. Ezen adalékért Bárth Jánosnak tartozom köszönettel. 97
