Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Tanyák és szállások – Falvak és városok - Gráfik Imre: Gondolatok a tanyákról – egy el nem készült néprajzi dokumentumfilm kapcsán

A szöveg több ponton is kritikusan viszonyul a tanyák erőszakos megszüntetésével kapcsolatos agrárpolitikai elképzelésekhez. Tanulságos — a talán nem túl pa- tetikus — záró gondolatok felidézése:

„A tanyán élők száma a századelőre elérte az 1 milliót, a század harmincas éveiben majdnem a kettőt, vagyis minden ötödik magyar család tanyán, pusztán élt. Az 1945-ös földosztáskor újabb 75 ezer tanya nőtt ki a földből. Bár 1949-ben szigorú tilalmat hoztak a tanyatelepítésre, s bár a tanyán élők száma erősen megcsappant, de a külterületen élők száma ma is eléri a 850 ezret. Magyarországon minden tizenkettedik család ma is tanyán él. Vigyázzunk rájuk, az örökségvállalókra... ”

2) A nagykun tanya

(E részt Szakály István Györffy István emlékezetére dedikálta)

A második rész a nagykun tanyára koncentrál, az állattartó szállások világára, s a tervezett felvételek zöme a karcagi határban készült volna, de Túrkeve, Kunhegyes, Kunmadaras is megtalálható, mint forgatási hely:

„Filmforgatás: a Hajdúságban és a Nagykunságnak azon a részein, ahol még a hajdani állattartás egyszerű építményei megtalálhatók: Túrkeve- Ecsegpuszta, juhakol mellé ízikböl összerótt kunyhó, Kunmadaras-Nagyrét, nádból készített kontyos kunyhó, kondás csinálta magának az elmúlt évek során. ”

A nagyjószág tartását régi filmek felhasználásával tervezte a forgatókönyv minél hitelesebben felidézni:

„Archiv film: Nagykunsági és hortobágyi nagyjószágtartás képei századunk 30-as, 40-es éveiben készített néprajzi filmjeiből /lassítás, trükk/. ”

A kommentár nagymértékben Györffy István kutatásaira és az általa megfogalmazott tudományos következtetésekre épült, különös tekintettel az ó/-ról, az úgynevezett tüzelős ólról adott leírására. A képi megjelenítésben pedig bőséggel válogatva a századelőn készített, s a Néprajzi Múzeum Fotótárában fellelhető fénykép- felvételeiből.

3) A szemtermelő tanya

(E részt később én — az 1984-ben elhunyt — Tálasi István emlékezetének javasoltam dedikálni)

A harmadik rész tárgyalja az úgynevezett szemtermelő tanyát, mégpedig főként Hódmezővásárhely és Orosháza tanyái példáján. A forgatóköny itt számolhat a legnagyobb mértékben korábbi archív filmekkel, mégpedig az 1950-es években az orosházi határban a vontatásról és lóval való nyomtatásról készült felvételekkel, melyek a Néprajzi Múzeum Filmtárában találhatók (lásd Filmkatalógus). Miként a többi egységénél itt is fontos szerepet kapnak az archív fotók, többek között a fentebb már más vonatkozásban említett Plóhn-féle képek:

„A 20. század első évtizedeinek vásárhelyi népéletét legalaposabban egy ott élő fotós, Plohn József örökítette meg, az ő képeiből válogatunk és ezen mutatjuk Vásárhely életét a 20-as, 30-as években és a tanyai életet. ”

76