Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Deáky Zita: A veszettség kérdése Magyarországon a 19. század elején
T&'blás Jelentés az állatok. k5zt és .gyanús illátoktól megsértett embereknél 18 esztendőben clőfor- - ; ídult’ veszettség! esetekről. Térvény- hatóságnak és helynek neve A* megsérültnek ál- lapot)*, neve és kora. A" sért A állagnak és állapotának kimutatása. A. sérelemnek napja és • minősége. A‘rendes orvoslás* kezdete. Hely szerint és általánosan használt gyógyszerek. A* gyógyi-. tás rs a* fertöztetés’ következeié. Azon sértések’, következményei, mellyeket a’ veszett állat egyszersmind más állatokon ejtett. Orvosi közbátorsági rendszabályok. • A közbátorsági rendeletben mintaként bemutatott táblázat. Ezekkel együtt és ezek mellett a hiány, a szükség és a bizalom megtartotta a hagyományos gyógyítókat, a veszettorvosokat nálunk is. Számolni kell azonban az orvosok ellenérdekeltségével, és bár ők sem tudtak segíteni a veszettség gyógyításában, mégis tekintélyük, presztízsük csökkenését látták a laikusok tevékenységében.37 Ugyanakkor jogosak voltak az aggodalmaik akkor, amikor a kőrisbogár, a higany, a belladona és más szerek ellenőrizetlenül, nagy mennyiségben kerültek az emberek szervezetébe, és ezzel súlyos károsodásokat, gyakran halált okoztak. Összességében elmondható, hogy a veszettségnek sajátos helyzete volt a magyarországi betegségek között. Miközben más betegségeknél az akadémikus orvoslás és a népi gyógyítási gyakorlat korábban elvált egymástól, és a tanult orvosok élesen megkülönböztették magukat a laikusoktól, addig a veszettségnél elhúzódott ez a folyamat. Ugyanis a veszettség kialakulásáról, a megelőzéséről, a gyógyítás módszereiről, az alkalmazott szerekről a tanult orvosok és a laikus gyógyítók hasonlóan vélekedtek, közel azonos ismeretekkel rendelkeztek, és a veszettség gyógyításában is azonos eredményt értek el. A tudás és a tévképzet tehát közel azonos volt a 19. század végéig. A hatalmi döntésekben is megnyilvánult a kettősség, amikor a hivatal nyomására az egészségügyi igazgatás bár kényszerhelyzetben, a kiszolgáltatottság feloldására védnökséget vállalt a bizonytalan, a veszettség gyógyítását ígérő terápiák és alkalmazott szereik felett. Ezzel hosszú évtizedekre konfliktushelyzetet teremtett a hatalmi apparátus, amikor laikus, maguk eljárását egyedül üdvözítőnek kikiáltott gyógyítókat nemcsak pártfogolt, hanem az orvosok elé illetve fölé helyezett. 37 Az emberek „... vagy tudatlanságból, vagy félelemből orvos gyógyítása alá nem kerülnek s fökép a köznép e szörny baj orvosoltatásában számtalan intések, és fenyegetések ellenére is a tudatlan, és előítéletes kuruzslók iránt viseltetik bizalommal.” SCHÖNBAUER József 1838. 8. 65
