Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Történeti források néprajzi megközelítésben - Deáky Zita: A veszettség kérdése Magyarországon a 19. század elején

véltár Egészségügyi osztályának aktái közé kerültek. A vizsgálati beszámoló szerint egy 29 éves, pesti illetőségű férfi halála miatt rendelték el a törvényszéki orvosi vizsgálatot. Ebből kiderül, hogy a férfi jobb kezének kisujját a pesti vásártéren egy kutya megharapta. Attól való félelmében, hogy az állat veszett volt, azonnal Monorra utazott Burján Mihály veszettorvoshoz, aki borral megitatta a rémült férfit, és a biztonság kedvéért elküldte a sebészhez eret vágatni. Ezek után röviddel, még útközben hazafelé, Pest előtt meghalt a szerencsétlenül járt ember. A hivatalos vélemény szerint a Burján Mihály által támasztott, a veszettségtől való félelem okozta a férfi halálát.33 34 A vádra Burján Mihály egy saját kezűleg írt levelet küldött a Helytartótanácshoz, amely igen sok és pontos információt nyújt az utókornak részint családjáról, önmagáról, részint a hatóságokhoz való korábbi viszonyáról: „... Száz ötven éveket túlhaladó ideje annak, hogy nemcsak boldogult Apám, de Nagy- és Szép Apám is a szerencsétlen Embereken, és Marhákon sokszor kiütni szokott, veszetségi nyavalyának ügyes el fojtásával foglalatoskodtak — ezen ügyességök reám is, mint Törvényes Maradékjokra Isten Kegyelméből örökségképpen átruháztatva; hogy pedig ezen orvoslási ügyelést számos Esztendők által leg tisztább kezekkel, nem zsarnokilag, hanem mint becsületes keresztényi illető módon a leg nagyobb szerénységgel kezeltem; kezemnél lévő 150 számmal meg haladó Bizonyítványaim eléggé nyilvánítják; de hivatkozni bátorkodók a Tekintetes Karok és Rendek abbéli kegyére, a midőn felszóllítás tétettetett ezen Tettes Megyében, hogy illyetén szerencsétlen nyavalyát orvosolni tudó Egyének állyanak elő, s tudományok miben létét fel világosítván abból titkot ne űzzenek, hanem azt a Közjónak boldogságára felvilágosíttván, azok között én találtattam a Tekintetes Karok, és Rendek atyai figyelmére leg méltóbbnak, ki is akkoron a K. M. Helytartó Tanácsnak is ajánltatván O Fölsége által elnyerhető meg jutalmazási díjra; de ez elmaradván nékem a Tettes M. Vármegye által az ebbéli nyavalya orvosoltatthatási joga nem csak hogy Törvényessen meg engedtetett — hanem kegye által végzésileg Személyemre nézve az adó- valamint más Tette Megyei terhektől menté tétettettem."^ A levél további részében a szerencsétlen halálesetről írt saját vétlenségét hangsúlyozva, és kérte a Helytartótanácsot, engedélyezze számára továbbra is a gyógyító tevékenységet. Érdemes megjegyezni, hogy Burján Mihály folyamodványa, a vád elleni védekezése rendkívül világos és szabatos, benne egy öntudatos, munkájára, eredményeire büszke parasztértelmiségi jelenik meg. Az aláírás is mutatja — Burján Mihály veszetségi orvos és Monori lakos — hogy felmenői tisztét büszkén vállaló, felelős emberrel van dolgunk.

1845-ben már nem méltányolta tudását a hivatalos orvostudomány, sőt, mivel a vizsgálat kiderítette, hogy másféle betegségeket is gyógyított, kuruzslónak minősítették, és megtiltották tevékenységét.35

Láthatjuk tehát, hogy a 19. század közepéig az orvostudomány képviselőinek és a laikus gyógyítóknak a viszonya ambivalens volt különösen a veszettség gyógyításának területén, és egyenetlen volt a hatalom az engedélyezések kérdésében is. A Budán 1836-ban megjelent helyhatósági rendelet is az állami ellenőrzést próbálta érvényesíteni, amelyet azután füzet formájában többször kiadtak. A dühös állatok

33 MOL C 66 Dep. san. 14. kf. 4. tétel, 1846.

34 MOL C 66 Dep. san. 14. kf. 4. tétel, 1846.

35 MOL C 66 Dep. san. 14. kf. 4. tétel, 1846.; DADAY András 1938. 215.

63