Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Deáky Zita: A veszettség kérdése Magyarországon a 19. század elején
közönként nyíltan teret adott az ún. népi gyógyító specialistáknak és a laikus gyógyítóknak, hátha ők eredményt érnek el.20 A legismertebb és legrégibb összetevő a kőrisbogár volt, és az orvosok (Polgári, Peterka, Kozarics, Lenhossék és mások) egyik érve a laikusokkal szemben, épp a bogár gyógyító és ártalmas hatásainak félreismeréséből származott. Úgy vélték, csak tanult orvos tudja eldönteni, hogy valóban veszettségről van szó, és nem más eredetű betegségről. Másrészt a kőrisbogár valamint más adalékok arányát, a kezelés tartalmát is csak orvos szabhatja meg, ellenkező esetben súlyos következményekkel kell számolni. Tíz évvel később, 1847-ben Wolkmuth István szintén a veszettségről írt orvosi disszertációt, és hasonlóan elődeihez, határozott véleményről írt erről a kérdésről: „A körösbogarat (cantharides)... már a régi arabsok s görögök, mint dühelleneseket, használták, az óta minden időben mint illyenek ajánltattak nem csak a köznép, s közülük támadott csalhatatlan bölcsességü kuruzsolók s javósok által, hanem orvosok s természetvizsgálók egyaránt, ezeket tartották a dühellenes szerek elsőbbjeinek.”21 ÉRTEKEZÉS EBDÜHRŐL ORVOS TUDORRÁ AVATTATÁSÁ1U ■TTZ-Z. 1CT7S :5?TÍ.1T. PEST, 1*47. SYOH.XTUTT r.A.VDKIIEK lí.s IIECKliXASTNÁL. Wolkmuth István veszettségről írt orvosi disszertációjának címlapja 20 LENHOSSÉK Mihály 1837. 183-190.; 1817-ben Peterka is megállapította, hogy az orvosok és a „kontár kurussoló Arcunisták” hasonló alapanyagokból és hasonlóan módon készítik szereiket. PETERKA József S. 1817. 59. 21 WOLKMUTH István 1847. 36. 58
