Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Deáky Zita: A veszettség kérdése Magyarországon a 19. század elején
Magyarországon a veszettségről, és annak hazai helyzetéről Kozarics György (1795-?) írta az első magyar nyelvű orvosi értekezést 1823-ban, és Peterka után ez volt az első nagyívü összefoglaló.12 Témaválasztásához neki is — mint Peterkának — az ötletet a Helytartótanács 1802. máj. 15. 10622. számú rendelete adta, amely szerint a megyei főorvosoknak évi jelentést kell készíteniük megyéjükben előforduló megbetegedésekről és a veszett állatokról.13 A rendkívül érdekes, jól megszerkesztett és átgondolt munkával Kozarics először is rendet kívánt teremteni a veszettségről való ismeretek és tévhitek között. Tapasztalata szerint a latin rabidus szót a magyar két szóval jelöli: dühös és veszett. Mivel azonban a betegséggel kapcsolatban a laikusok gyakran nem ismerték fel e szavak jelentésének különbségét, gyakran a félreértések tragédiához vezetettek: „... A veszettségről már olly sok vénaszszonyi mesék töltötték-tele a köz-népnek képzeletét...", hogy sokan nem is a veszettségbe haltak bele, hanem a képzelődésbe, az ijedtségbe — írta néhány példával alátámasztva állításait.14 Az értekezés első felében felsorolta a veszettség európai köznépi gyógymódjait, mint például a seb Szent Hubertus kulcsával való égetését, kan kutyák kiherélését vagy a nyelv alatti dühféreg kivágását stb. Végül a szerző a betegség addig ismert lehetséges okait is számba vette.15 Mindegyikről megállapította, hogy egyik sem igazi ok, hogy tévesek a közkeletű magyarázatok, újra kell értékelni a gyógymódokat. E felsorolásból megismerjük a 19. század első évtizedeinek elképzeléseit a veszettség kialakulásáról, valamint azokat a növényi, állati és ásványi eredetű szereket, amelyeket Magyarországon is ellenszerként használtak a vélt vagy ténylegesen megbetegedett emberek. Ennél a felsorolásnál Kozarics nem jelölte, hogy népi vagy orvosi szerekről van-e szó. A disszertáció második részében a betegség megelőzésére adott tanácsot, és állami feladatnak tartotta az óvintézkedések megtételét. Javaslatai nem voltak újkeletűek. Már korábban érvényben lévő európai és hazai rendeleteket szorgalmazott, így például, hogy tiltsák meg a veszett állatok húsának fogyasztását, illetve a döghús evését: „Ez a rendelés kivált hazánkban azokat a czigányokat illeti, kik mind e mái napig jobbnak tartják az Isten ölte, mint a mészáros vágta állat húsát.”'6 Kozarics is, mint mindenki más ebben az időben, a farkasokat, de elsősorban a kutyákat okolta a betegség terjesztéséért, ezért nagyon sajnálta, hogy nem lehet az összes ilyen állatot kiirtani Magyarországról. Javasolta ellenben ő is, és ezzel nem mondott újat, hogy törvényekkel írják elő a kutyák nyilvántartását, tartásuk és számuk szabályozását. Másrészt javasolta, hogy az állam rendelje el, hogy az iskolákban tanítsák meg a gyermekeknek a veszettséggel kapcsolatos elemi ismereteket, például azt is, hogyan kell bánni a veszett állat által megharapott emberrel. Hogy például a sebet jól ki kell véreztetni, és sós vízzel vagy borral (ha az nincs, vizelettel) jól kimosni, majd mélyen ki kell égetni tüzes vassal, esetleg puskaporral.17 12 KOZARICS György 1823. 13 PETERKA József S. 1817. 41.; KOZARICS György 1823. 10. 14 KOZARICS György 1823. 10-12. 15 KOZARICS György 1823. 21-23. 16 KOZARICS György 1823. 25. 17 KOZARICS György 1823. 28. 55
