Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez
A magyar hanglemezgyárak évtizedekig készítettek népzenei és folklór-jellegű lemezeket. Archívumaik legérdekesebb része bizonyára a később nagyhírűvé vált együttesek, előadók első szárnypróbálgatásait rögzíti, nyilván nem is csak a később közzétett változatokat. Ma is folyik ez a fontos, értékmentő munka, elsősorban a Fono 20 jóvoltából. Az újabb CD-lemezekhez nem egy esetben egész füzetek, könyvek társulnak. Ezek előállítását is olyan anyagok teszik lehetővé, amit érdemes archiválni. A nemzetközi lemezgyártó társaságok egyébként sok évtizede ezt teszik, sőt éppen az ilyen, hatalmasra növekedett etnomuzikológiai adattáraik áttekintésére dolgozták ki a népzene első számítógépes rendszerezésére vonatkozó programjaikat - szinte rögtön a II. világháború után. A filmgyártás néprajzi-folklorisztikai archiválása csak részben végezhető el. Nem az egyes film-gyárak, hanem központi film-intézetek, archívumok kellenek hozzá. Nálunk először a második világháború előtti és utáni híradók anyagát érdemes folklorisztikai szempontból is átnézni. Falun játszódó játékfilmjeinkhez nemegyszer sokkal több előzetes felvétel készült, mint amit azután a néző láthatott. A budapesti Magyar Filmintézet feladata (lenne) a forgalomba kerülő filmek kópiájának is megőrzése, ám az ilyen, előzetes, nyersanyag jellegű filmfelvételeket a legritkább esetben őrizték meg. A legutóbbi időkig állami monopólium volt a televizió-műsor-készítés Magyarországon. Éppen ezért — elvben — minden, még a napi híradók anyaga is a Magyar Televízió tulajdona volt. Egyedülállóan érdekes, pótolhatatlan anyag volt ez; például majdnem minden évben lehetett látni a busójárást, gyakran a karácsonyi ünnepségeket, a szilveszteri vidámságokat csakúgy, mint május elsejei felvonulást, vidéki lottó-húzást vagy falusi labdarugó-mérkőzéseket. Ezekben éppen a folyamatosság a legfontosabb a folkloristák számára. Minthogy vidéki stúdiók is dolgoztak, mondjuk a szüret, paprikafüzérek készítése, téli halászat a Balatonon, vagy éppen a szépségkirálynő-versenyek körülményei sokféleképpen láthatók. Csak valahol meg kellene találni, hol és mi maradt meg mindebből az utókor számára! A Magyar Televízió rendelt is „néprajzi” filmeket. Nemcsak — mondjuk -— a mesemondó Tombácz János portréját, hanem nagy magyar néprajztudósokról is készítettek egy-egy órás portréfilmet. Ezek közül Ortutay Gyula, Tálasi István, Gunda Béla interjú-filmjei a legismertebbek. Azután, akárcsak a Magyar Rádióban, az ún. „esti mesék” céljaira a magyar folklórt feldolgozó filmek is készültek. Ezek közül csak egyik volt a „Magyar népmesék” rajzfilmsorozata. Előbb-utóbb biztosan elkészül ezek katalógusa is, annak a feltüntetésével, mi is maradt meg mára mindebből. A magyar folkloristák, etnológusok hamar felfedezték az új kommunikációs eszközökben rejlő lehetőségeket. Boglár Lajos, Hoppál Mihály, Tari János és mások a filmgyárak, a televízió közreműködésével és arra is számítva dolgoztak. Néprajzi filmjeiket így mutatták be. Csakhamar megszervezték a magyarországi (nemsokára egy kissé nemzetközi) néprajzi filmfesztiválokat. Ezek műsorát ismerjük. A Magyar Néprajzi Társaság ilyen pályázatokat is kezdeményezett. Sajnos, mégsincs meg egy helyen az így készült filmek, videofelvételek anyaga. 20 Erről tájékoztatnak a Fono Records 1998 óta megjelenő jegyzékei. 536
