Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Zsigmond Győző: A gomba a székely népi gyógyászatban

Gomba

Használati mód, eljárás

Mire jó (betegség)

porát vízbe téve inni

(haemorrhagia) ember hasmenése (diarrhaea)

ételként (főzve, sütve)

gyomor- és epebajra

Phallus impudicus

füstölnek vele

tehéntőgy sebére

?

reuma

szeszes szárítmányával dörzsölni a fájó testrészt

reuma

rátétként a fájós fülre

fül fáj ás

szárítmányát tejbe áztatva rátétként

kelésre

Phellinus igniarius

füstölnek vele

tehéntőgy gyulladása

almaecettel vegyítve itatják

szarvasmarha hasmenése

összetörve kenyérrel együtt etetik

kérődzés elakadása

Phellinus tuberculosus

füstölnek vele

kehesség ellen

? Psilocybe merdaria

besúrolták vele a gyógyítandó felületet

szemölcs

? Psilocybe semilanceata

besúrolták vele a gyógyítandó felületet

szemölcs

Ramaria (flava, botrytis)

?

székrekedés (constipatio)

Sarcodon imbricatum

nyersen

tehéntőgy gyulladása

Tehát összesen tucatnál alig több gombát használnak, használtak úgy húszféle kór gyógyítására illetve megelőzésre a székelyföldi magyar népi gyógyításban.

Egy-egy adatközlő viszont csak egy-két gomba orvoslásban való felhasználásáról tud.

Majdhogy általánosan ismertnek tekinthető az Amanita muscaria (a kórok légyöléssel való megelőzésére) valamint a pöfetegek, Lycoperdon spp. használata (vérzéscsillapításra).

A Székelyföldön és Moldvában viszonylag elterjedt a gombának tekintett, szűgombának nevezett virágos növény csodaszernek tekintése. Már-már alig tudnak a többi említett gomba gyógyhatásáról, noha 40-50 éve még elég gyakran élhettek legalábbis Erdély-szerte például a Phallus impudicusszal.

Állatok és emberek gyógyításában még mindig használatosak azért nagygombák. Talán megérné a fáradságot a pontosabb, alaposabb tudományos, farmakológiai szemügyre vételük. Annál is inkább, mert minden esetben megerősítették adatközlőim, akik többnyire jó gyógynövényismerők és asszonyok voltak. Főleg a hagyo- mányőrzőbb vidékekről származók. A leggazdagabb, legszínesebb anyag a Sóvidéken lejegyzett. Itt külön foglalkozás is kialakult, amelynek nyersanyaga a gomba (a toplászás).

512