Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése
1750-es összeírásban Csíkcsatószegen (Szentsimon község) Sebestyén Jakab szabad székely a szék fazekasa.67 A későbbiekben T. Nagy Imre a századfordulón arról ír, hogy itt jó porcelán- föld van s „időnként akad egy-egy iparos, ki abból jó félporcelán edényeket készít”. Vitos Mózestől megtudjuk az itt működő fazekasmester nevét: Rusz János. A csíkszentsimoni anyakönyvből személyéről többet tudunk meg. A már említett Rusz János fazekasmester neve Csatószegen 1833-ban felbukkan,68 de csak később, a Rusz Mihálynál jegyzik fel 1860-ban, hogy „opifex” azaz mester. 1880-ban Rusz János, a fia, 22 évesen nősül, feleségül veszi Bors Erzsébetet. Ekkor jegyzik fel, hogy „ollarius” és a családról, Rusz Mihályról és feleségéről Mayer Karolináról, hogy „Új Derestyéből való fazekasok”. (Ez a Rusz János semmiképpen nem lehet azonos az 1833-ban tanúként szereplővel). Apjáról, Rusz Mihályról említik a Székely Nemzet 1887. szeptember 6-ai számában,69 hogy az 1887-es sepsiszentgyörgyi kiállításon szerepel termékeivel, „aki már 30 éve készít fajansz edényeket és Romániában is ismert majolika edényeiről.” A múzeumi tárgyanyagban még nem azonosítottunk csatószegi edényeket (egyetlen fehér alapon kék mintájú levesestálat tartalmaz, amit a múzeumi szóhagyomány csatószeginek feltételez). A csempeanyag feldolgozása még folyamatban van. Annyit azonban el lehet mondani, hogy az innen származó régészeti leletanyagban igen finom kidolgozású és pontos rajzú csempék kerültek elé, mázatlanok és zöld mázasak is. Egyrészűk a zöld máz alatt angóbozott, omamensük részben reneszánsz stílusú, szép, műves munka, ami csakis tanult mester munkája lehet. A minták közül jó néhány a későbbiek folyamán a madarasi XIX. századi mázatlan és zöldmázas csempéken jelentkezik, durvább kivitelezésben és egyszerűbb megfogalmazásban. A csatószegi leletanyagban egy mázatlan csempetöredék, a később Kós Károly által brokátmintásnak nevezett csempék egyik korai típusa jelentkezik, amiből a múzeum néprajzi gyűjteményében egy egész csempe található, habán ihletésű színezéssel (fehér alapon zöld és sárga), de már ólommázas technikával. Mindezek azonban még nyitott kérdések maradnak. 6. Kászonimpér (19. század) Főként a szóhagyomány, és a múzeumi tárgy anyagban levő barna alapozású fehér virágos tálak, melybe pecséttel beütve” Pap Miklós Nagykászon” felirat áll vezettek arra a feltételezésre, hogy itt is fazekasmesterek működtek. Korábbi adatok egyelőre nem szólnak erről. A már említett század eleji felmérés szerint Kászon- impéren a Bakkmáj oldalán szürke, palaszerű agyag található, ami azonban könnyen olvad, s így fazekalásra nem használható. A szóhagyomány szerint, Bene János „Boros” a „porcelános” a század végén-, századelőn ebből a földből porcelánt készített.70 Az adatközlők szerint formába öntötte az agyagot. A falu anyakönyvében 1870- ben jegyzik András József neve mellé, hogy fazekas, 1875-1877-ben Veress István neve mellé, hogy fazekas és hogy csíkmadarasi származású, Szontagh Carol 67 MOL F. 50. 47. 68 CsNL. F. 47. 600. 57, 58.1. 69 Székely Nemzet, V. évf. 1887. szept.3 és szept. 6-ai száma. Erre az adatra Sz. Gazda Enikő hívta fel a figyelmemet, amit ezúton köszönök meg. 70 KRISTÓ Tibor 1995. Ő melléknevén, Borosként említi. 498
