Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban

éveiben, a számlálóbiztosok mellé rendelve, részt vettek az összeírások lebonyolításában is.

Az 1833-1838-as marosvásárhelyi összeírások ívei sajnos hiányosak. Szinte lehetetlen akár egyetlen évre is összesíteni a már említett szempontok szerint a város négy fertályában külön ívekre begyűjtött adatokat. Csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy 1835-ből értékelhető adatok maradtak fent a népesség foglalkozás szerinti összeírásaiból mind a négy fertályban.33 Ezek segítségével vizsgáljuk a XIX. század első harmadában Marosvásárhely kézműves társadalmának összetételét, értékeljük a kézművességből, kereskedelemből és egyéb nem mezőgazdasági tevékenységből élő polgárok számának alakulását, foglalkozás szerinti megoszlását is.

Az 1835. évi összeírás tartalmasabb az eddig ismertetett összeírásokénál: rögzíti a telkek és telkeken levő lakható polgári házak folyószámát; a teleken lévő házak birtokosának/birtokosainak (ez esetben egymás alá írva) nevét; a telken/házban levő lakható lakosztályok számát, a telken házbérben lakók, illetve zsellérek neveit. Az összeírás külön tünteti fel az egyes társadalmi kategóriákat: egyháziakat, nemeseket, hivatalnokokat; viszont egy csoportba sorolja a polgárokat, mesterembereket, kereskedőket és a művészeket. E csoporton belül a kézműveseket 25, illetve 33 alcsoportba sorolja ugyanennyi megadott mesterség alapján, önálló csoportba sorolja végül a földműveseket. Két külön rovatban tünteti fel az összeírás az egyazon telken lakó férfiakat és a nőket, és egy harmadik rovatban a „honi vagy hazabeli” „férfiak és nők” összesített számát közli, megadva ezáltal a városban élő idegenek számát.

Az 1835-ös marosvásárhelyi összeírás, a négy fertály részadatainak összesítése után a következőképen alakult: 1095 telken, 1447 háztartásban 6990 lakos élt, 3411 férfi és 3579 nő. Ebből mintegy 5233 fő „honi vagyis hazabeli” polgár. Aránylag nagy, 1757 fő a városban lakó idegenek száma. A különböző mesterséget űző kézműves összesen 647 fő. A legerőteljesebben fejlődő iparág továbbra is a bőr- és bőrfeldolgozó ipar, amely a kézműveseknek több mint a felét tömöríti, mintegy 335 mestert. Az iparágon belül továbbra is a legnépszerűbb foglalkozás a csizmadiáké, számuk ezekben az években éri el a 200-at. Ha arányaiban nem is ilyen látványosan, de számottevően nőtt a textil- és ruházatiiparban dolgozó mesterek száma (73), és összességében nőtt az élelmiszer- és vegyiparban (40), valamint a fém- és fémfeldolgozó iparban (35) dolgozóké. A leglátványosabb fejlődés mégis az építő- és faiparban figyelhető meg. A 74 kézműveshez viszonyítva, akik 1785-ben az ágazatot képviselték, 1835-ben 114-en dolgoztak a szakmában. Figyelemre méltó az ágazaton belül, főleg az ács és a kőműves szakmák felértékelődése. Ez a két szakma, amely egy századdal korábban egyáltalán nem volt képviselve, most 54, illetve 24 mesterrel van jelen. A szolgáltató ipar is fellendült, megjelennek olyan, a városban eddig nem jegyzett mesterségek, mint az órás, könyvkötő, nyomdász.

Az 1833-1838-as évek összeírásai között van egy részleges összeírás, amellyel érdemes kicsit közelebbről foglalkozni. Az 1833. évi Szentgyörgy utcai fertály ösz- szeírásáról van szó. A bécsi udvar által kibocsátott egységes minta alapján készült többi összeíráshoz képest a Szentgyörgy utcai fertály 1833. évi ívei kevésbé személytelenek. Adatfelvételeik azontúl, hogy emberközelbe hozzák a kor marosvásár- 11

11 MmOL, Mvhely lt, Összeírások és népszámlálások 20-22. sz.

484