Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban
megítélésünk szerint az első hiteles marosvásárhelyi céhjegyzék, 1519-ben a szabókkal együtt tíz szervezett céh volt a városban. A várostörténet korai szakaszában, vonatkozó adatok hiányában nehéz meghatározni a városban működő kézművesek pontos számát. Más a helyzet a XVII. században, amikor adójegyzékek és összeírások segítségével ez már többé-kevésbé megállapítható. Ilyen értelemben fontos az 1602. évi lustra, a Basta-féle összeírás.20 Az 1602-ben összeírt 166 családfő közül 82-nek a neve utal kézművességre. Ez a szám a XVI. század végén ennél jóval nagyobb lehetett, hiszen az 1601. és 1602. évi két feldúlás előtt a városban minimum 400 családfő lehetett. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy a XVII. század elején a családnév az esetek túlnyomó többségében a viselőjének valódi foglalkozását jelezte, megállapíthatjuk, hogy 1602-ben Marosvásárhely lakosságának több mint a fele huszonhat különböző mesterséget képviselt. A legelterjedtebb mesterség a szabó (10) és a szűcs (9) volt, de sok kovács (6), kerekes (6), mészáros (5), borbély (5), molnár (5), kádár (4) és lakatos (4) is volt, valamint asztalos (3), csiszár (3), varga (3), fazekas (2), kocsis (2), nyerges (2), nyirő (2), tímár (2), csizmadia (1), erszényes (1), kőműves (1), köteles (1), ötvös (1), sajtos (1), seres (1), szíjgyártó (1), takács (1). A felsorolt mesterségek közül, a XVI. század végére, nyolc bizonyítottan céhesedett. Saját céhlevéllel és szabályzattal rendelkeztek a mészárosok, akik 1493-ban Losonczi László alvajdától kapták kiváltságaikat, a szabók 1514-ben, majd a szőcsök 1520-ban, a szíjgyártók 1537-ben Szapolyai Jánostól, míg a kötélverők 1579-ben, a lakatosok 1581-ben, a timár-vargák 1584-ben és a borbélyok 1591-ben Báthori Zsigmondtól. Az egyes céhekben tevékenykedő mesterek pontos számáról csak egy későbbi, 1657-ből származó céhösszeírás alapján vannak számadataink.21 Eszerint a városban akkor működő 19 céhben összesen 486 mester dolgozott. Ezen belül egy-egy céh létszáma igen különböző volt. Már négy mester is alkothatott céhet (az erszényeseké), de volt olyan is (a szántócéh) amelyeknek taglétszáma megközelítette a száz főt. A legnépesebb céheket természetesen a fontos közszükségleti igényeket kielégítő szakmákban találjuk, hisz a kézművesek száma is ezekben a szakmákban a legnagyobb. Ilyenek a varga (39), a szabó (37), a szűcs (32), a csizmadia (29), a csiszár (24), a mészáros (23), a kovács (19), a kádár (15) és a fazekas (11). Nem szerepel viszont az 1657-es céhösszeírásban a molnárok céhe, pedig már 1602-ben öt „Molnár” élt a városban. Érdekes adat, hogy az általában kisebb számban tevékenykedő ötvösök, Marosvásárhelyen a XVII. század közepén szép számban vannak, céhük 1657-ben 14 tagot számlál, pedig 1602-ben csak egyetlen „Eötvös” nevével találkozunk. A XVII. században 21-re, mig a következő században 22-re tehető azoknak a foglalkozásoknak a száma, amelyeket céhes keretek között folytattak Marosvásárhelyen. Ezek között nemcsak kifejezetten az ipari, termelő jellegű tevékenységek találhatók, hanem szolgáltató (pl. borbély, kereskedő) és humanitárius célokat szolgáló (kalandosok) testületek is. Külön kell szólnunk a marosvásárhelyi szántó céhről, erről az európai céhtörténetben ritka testületről, amely Marosvásárhelyen a XVI. századtól kezdődően 20 A két összeírás Maros-székre vonatkozó adatait Demény Lajos dolgozta fel és értékelte: DEMÉNY Lajos 1997. 32-33. 21 BONIS Johanna 1997.60. 480
