Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Solymos Ede: Morzsák egy észak-bácskai néprajzkutató tarisznyájából
nál, még most is van, ha megvan, nemrég voltam ott palántáért, szép modem házat építettek, mondtam, jé még megvan a hombárjuk. Azt mondja, az nagyon jó csirkeól, Tavaly volt, nekem feltűnő volt, hogy ezt is látni. (Kőhegyi Vincéné 64 éves, német, Katymár, 1969. Adattár: 92-69.) A mélyútnál volt egy kőkecske, valami szobor. Tövisboronák voltak még akkor, sövénynek mondták, azt a kecskét dobták rá, hogy nehezebb legyen. Egyszer jöttek idegen nyelvű emberek, térképpel, keresték a kőkecskét. Kiütött az oldalát, kiöntötték, ami benne volt, elvitték. A kecskét ott hagyták. De fele olyan nehéz lett, mint volt. Úgy gyanították, hogy törökök lehettek, abból az időből maradt itt a kecske, arany lehetett benne. (Hurtony Basa József, Bátmonostor, 1950. Adattár: 26-69.) Az apám mesélte, hogy volt egy kőkecske, amit a boronára tettek, a határban volt, valahogy még a régi korszakból, tán a törököktől maradt itt. Azt is mondta, hogy gyütt egy török, és kiszedte a hasából az aranyakat. De már régen mesélte az apám, hogy tele volt pénzzel, arannyal. A pénzt elvitte, a kecskét meg itt hagyta. (Borsodi Gergely 72 éves, Tataháta, 1969. Adattár: 117-69.) Volt a mezőn egy nagy kükecske, tüskeboronák voltak, aki boronáit, rátette. Egyszer jött egy török, térképpel, kizárta a hasát, elvitte az aranyat belőle, többet nem volt nehéz, hiába tették rá a boronára. (Varga Simonné 65 éves, Hercegszántó, 1961. Adattár: 74-69.) Paprika és kerti növények Paprikával, miúta a bogyiszlai fődet nem járja az árvíz, mindig foglalkoztak. Az én nagyanyám is abba halt meg szegény, hogy paprikát hurcolászott egész zsákokkal, abba kapta a betegséget. Bátyán, Fajszon nagyobb tételben dolgoztak vele, csak onnan indulhatott a paprikatermelés. Bogyiszlón aztán legnagyobb mértékben kendörrel, paprikával foglalkoztak. Míg malom nem volt, eladtuk fonalasán, bátyaiak, fajsziak vették meg és Kalocsán értékesítették, vagy házilag törték meg külüben, később meg lett a daráló is, kinek-kinek. A paprikamalom 1932-ben lett, mikor villanyt is szerelték. A darálókat 44-45 körül vették, mikor a paprikának olyan nagy ára volt. (Póta Bálintné 64 éves, Bogyiszló, 1953. Adattár: 183-69.) 1901 óta termelnek paprikát Süközdön. Az én dédnagyapám kezdte először, tűle vették át a többiek. A két háború között lett monopólium, a 30-as években, Házilag famozsárban törik, vannak még külük is. Dédnagyapám azért jött ide Fajszról lakni, hogy paprikát termeljen. Ott akkor már volt. (András István 30 éves, Sükösd,1958. Adattár: 99-69.) Paprikát mindig termeszetek annyit, amennyi a háznak köllött. A szántóföldön jobb részt választottak, 10-15 ölet. Van, aki melegágyban, van, aki kint elveti a magot, ahol kikel, meg is női. Mikor volt malom, ott őrölték, most inkább famozsárban vassal üssük. Kemencében szárítjuk a fonalat, letörjük, a szára rajtamarad a 471
