Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)

A Kalocsai Sárközben fekvő Nemesnádudvaron a Tamfknédl nevű gőzgombócot ugyanígy készítették, s mellé gyümölcsöt adtak. Az aszalt szilvát, meggyet, almát, körtét, barackot, cseresznyét megfőzték vegyesen, s a Tamfknédl mellé ették, vagy befőttet adtak hozzá.

A Békés megyei Mezőberényben is igen kedvelt volt a Tamknédli. Itt a készítés technikája kicsit különbözött az előzőektől. Könnyű, a galuska tésztánál hígabb tésztát állítottak össze 2 dl tej, 1 tojás, 1 késhegynyi só, 1 kanál cukor, 3 dkg élesztő és annyi liszt hozzáadásával, hogy a tészta könnyen verhető legyen. 1 óra kelesztési idő után kell megformázni a nagy alakú knédlit, majd újabb kelesztés következik. Nagy alakú vaslábasban zsírt forrósítottak, megsózták, majd a forró zsírra vizet öntöttek, s fedő alatt sütötték meg a knédlit. Közben megfordították, hogy egyenletesen süljön meg. Többször is kell vizet önteni bele, míg elkészül. Legfinomabb melegen vagy langyosan fogyasztani. Tavasszal fejes salátát dinszteltek hozzá. (Egy nagy vaslábasba két nagy knédli fért.)

Ez az étel még a mezőberényi szlovákok tetszését is igen megnyerte, akik svábszke haluske (sváb galuska) néven készítették, s cukros mákkal szórták meg. Ok a kalácstésztánál lágyabb tésztát szalagos fánk méretűre szaggatták, majd ujjnyi zsíron megsütötték, melybe 1 merőkanál langyos vizet tettek, és fedővel lefedték. Ez csak az alján sül pirosra.

A Duna menti Hartán a gőzgombóc neve Tampfknepp, melyet főételként fogyasztanak.

A balmazújvárosi Németfalu sváb lakói inkább a lágy fánktésztához hasonló változatot készítették, melyet Tanknepndk neveztek. A lisztbe tojássárgáját ütnek, tesznek bele egy kevés sót, ízlés szerint egy kevés cukrot, tejjel, élesztővel kikeverik jó sűrűre, mint ahogy a fánktésztát szokás, majd kelesztik. Amikor megkelt, tenyérnyi kis cipókra szaggatják. Egy lábasba vizet tesznek, bele jó bő zsírt, kevés sót, és amikor a víz felfő, beleteszik a cipókat és lefedik. A fedő tetejére tesznek egy rézmozsarat vagy egy öntött lábast, hogy a gőz fel ne lökje a fedőt. 3 óra alatt elfő alatta a víz, s a sós zaftban pirosra sül az alja.9

Nudlik (metélt tészták)

A kifőzött és különféle módon ízesített tészták ugyancsak a hétköznapi táplálkozás részét képezték a polgári és a paraszti konyhákon egyaránt. Ezek között kevés a helyi specialitás, a legtöbb helyen azonos módon készítik. Nagy részük ugyancsak sós jellegű volt: túrós, krumplis, paprikás tészta. A burgonyasodrottat (

Supfnudli) ízlés szerint fogyaszthatták sósán vagy porcukorral megszórva.10

Nemesnádudvaron a krumplinudlit tréfásan Cigano Spechen (’cigány pöcse’) néven emlegetik. A tört főtt krumplit liszttel gyúrják össze, egy kis sóval. Ha spóroltak, tojás nélkül készült, ha nem spóroltak, tettek bele tojást is. Zsíron megpirított

9 VAJDA Mária 1981.342.

10 Baranya megyében kedvelt volt a metélt hagymás paprikás zsírral (Geschmälzte Nudeln), a metélt rántással (Nudeln mit Einbrenne), a babos metélt (Bohnennudeln), a burgonyasodrott (Schupfnudeln) is. (WILD Katalin 1992. 66-67.) A Somogy megyei Szülőkön jellegzetes volt a babos metélt (Bohnenut). (KNÉZY Judit 1988. 89.)

428