Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Simon András: „Hát nem mese körte ez?” A Kieffer körte Halas gyümölcskultúrájában
Az 1930-as évek második felében országos viszonylatban is kiemelkedő a nyári és őszi körte termesztése, s külföldre irányuló exportja Kiskunhalas vidékén.35 Ezekben az esztendőkben csak a Kiefferből évi 200-300 vagonnal termesztett a város.36 A csemetéhez mindenki hozzájuthatott bármelyik Halas környéki gyümölcsfa-telepen. 1934-ben például 60-80 fillérért hirdetik darabját.37 Bergendy Szilveszter, a Gyümölcskultúra folyóirat szerkesztője, s egyben a Kieffer lelkes népszerűsítője az 1930-as évek derekán kertészeti tanfolyamok keretében tartott előadásokat a hivatalosan kevéssé támogatott gyümölcsfajtákról, köztük a Kieffer körtéről vagy a Jászvadóka almáról.38 Mindennek eredményeként ezekben az évtizedekben a Kieffer szinte minden halasi gazda birtokán megtalálható volt. Elengedhetetlen része volt az intenzív kertgazdaságnak, de tanya sem nagyon lehetett, mely körül legalább néhány Kieffer-fa ne állott volna. A következőkben röviden még egy mintagazdaságra utalnék, Tallér Vendelére, akinek az 1930-as évek második és az 1940-es évek első felében működő virágzó 12 holdas birtokáról már a korabeli tudósítások is elismeréssel szóltak. Földje a Kiskunhalas-Szeged országút déli oldalán, az Eresztő dűlő buckás homokján feküdt. Gazdasága több lábon állt: szőlő- és gyümölcstermesztéssel valamint bolgár rendszerű öntözéses zöldségtermesztéssel foglalkozott.39 Az 5 hold barackos mellett 2 holdon termelt Kieffert, 1 holdon pedig almát. Menye, Tallér Lajosné Pató Irén (sz. 1923) még emlékezett a napszámosból magát tehetős gazdává felküzdő Tallér Vendel gazdaságára. Az idős gazda fia, vagyis adatközlőm férje, Tallér Lajos is folytatta a gazdálkodást, melyben továbbra is helye volt a Kieffer körtének. A második világháborút követő szocialista időszakban már az AFÉSZ-en keresztül bonyolították a nagyobb mennyiségű körte értékesítését, az érett, sárga gyümölcsöket pedig kosárba rakva a fővárosi piacon bocsátották áruba. A Kieffer körte „legendája” jó példája annak, hogy egy piacképes gyümölcsfajta a számára kedvező ökológiai viszonyok között, találkozva a törekvő, hozzáértő gazdálkodó parasztember kreativitásával, miként vált rövid időn belül a Halas környéki homokon megélhetést biztosító intenzív kultúrává egy gazdaságilag kritikus időszakban. Tanulmányom a címben feltett, s Fazekas Bálint már idézett közleményének40 zárómondataként szereplő kérdést — „Hát nem mese körte ez?” — igyekezett körüljárni és megválaszolni. IRODALOM ANDRÁSFALVY Bertalan 2001 Gyümölcskultúra. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.): Magyar Néprajz II. Gazdálkodás. 493-527. Budapest 35 JESZENSZKY Árpád é.n. 395., 405-106. 36 JANÓ Ákos 1965.94. 37 Facsemetét közvetítünk. Gyümölcskultúra I. évf. 5. szám (1934. október) 7. 38 Kertészeti előadások és mozgalmak. Gyümölcskultúra III. évf. 2. szám (1936 március) 3. 59 Aranyak a homokban. Gyümölcskultúra V. évf. 7. szám (1938. szeptember) 5. 40 Kiffer körte származása. Gyümölcskultúra III. évf. 7-8. szám (1936. szeptember-október) 7-8. 423
