Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői
tokát. Kijelölték az árusok helyét, szedték a helypénzt, ügyeltek a tisztaságra, vitás ügyekben, szabálysértések esetében bíráskodtak.62 Pápán a pénteki hetivásárok és az évi hat országos vásár jövedelmének kezelésével, a rend fenntartásával a választott község tagjai közül választott két vásárbírót bízták meg. Feladataikat az 1794-ben kiadott hivatali utasítás rögzítette. A vásári rend fenntartásában a hadnagy és a hajdúk is segédkeztek. Legalább havonta egyszer ellenőrizték a kenyérárusokat, hogy a kenyér súlyra és minőségre megfelel-e az előírásoknak. Egyedi megbízatásokat is teljesítettek: harangkötelek beszerzésével, a hadsereg számára zab felvásárlásával is foglalkoztak.63 Gyöngyösön a vásárbíró tevékenységi köre érintette a legtöbb területet: a vásári és piaci jövedelmek beszedése, a piac tisztántartása, a súlyok és mértékek ellenőrzése, az áruforgalom felügyelete, a rend biztosítása. Rendészeti teendőket nem csak a sokadalmak idején kellett ellátnia, hanem máskor is. Tűzvédelmi feladatokkal, a városi cselédek és a külső kert felügyeletével is megbízták. Az 1847. évi vásárbírói utasítás szerint a vásárban koldulókra is felügyeltek: „Országos vásár alkalmával, vagy egyébkor is, ha netalán olyatén nyomorult koldusok, kik mezítelenül is leheve- rednek, és úgy kéregetik alamizsnájukat, azokat az útból eltiltván, semmi esetben a nép botrányára fensőbbiparancs következtében is meg ne engedje." Esküjük szövege szépen foglalta össze fő feladatukat: „... minden rendbeli mértékekre, árusokra és árukra igazán és szorgalmatosán reá vigyázok, és akármiben, ha valami fogyatkozást, hamisságot az adók és vevők között tapasztalok és észben veszek, mentői hama- rébb esküdt bíróimnak értésekre adom, egyszóval valamik a becsületes város régi jó szokása szerint a vásárbíróságnak tisztét és hivatalját illetik, mindazokban híven és tökéletesen eljárni igyekezem." Gyöngyösön 1722-23-ban Kürty Mihály egyidejűleg másodbíró és vásárbíró is volt, amely emlékeztet a két évszázaddal korábbi újlaki vásárbírók jogkörére.64 Kismarja vásárbírója minden vásámapon a Samarja csárda végében levő helyiségben tartózkodott, hogy a vásárvámot beszedje. Egy-két fegyveres ár más, később csendőr segítségével az üzérkedőket, csalókat, tolvajokat megbírságolták, súlyosabb esetben letartóztatták, vagy a vásárból kitiltották.65 Hogyan működött a községi igazgatás e sokféle bírák korában? Erről nemes Kovács János, a szentgáli királyi vadászok egyik utolsó képviselője mesélt: „Sok fogyott így a régi jó világban is. A közbirtokosság évente háromszáz akóval vásárolt, s hozzá hatszáz akót feltöltésnek. A bíróság is úgy volt. Volt malombíró, pálinkabíró, borbíró, vadászbíró és öregbíró; az elüljáróságot a kisbíró hítta össze munkára. A munka sorja pedig így volt: reggel a kisbíró ment stafétának s összeszedte az elüljáróságot; mentek a malombíróhoz, az adott a közbirtokosság költségén kolbászt, szalonnát, sajtot, kenyeret; onnan mentenek a pálinkabíróhoz a kulcsért s ki a falu pincéjébe is ittanak tovább estig. Másnap újra. Meg a herendi csárda is idetartozott. Ott tanulták a nótát. Pápai diákoktól az új nótákat! Amikor a diákság útnak eredt Pápáról légációba, a jegyző meg a kisbíró ott lestek a diákra, elfogták s addig evett62 LACKÓVITS Emőke 2002. 71-72. 63 HUDI József 1995b. 56-58. 64 SZABÓ Jolán 2001. 119-121., 148-149., 154-155. 65 VARGA Gyula 1978. 148. 410
