Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői
gette a Köveskálra férjhez jött horvát fiatalasszony esetét. Füstöskonyháját nem találta elég tisztának a korombíró, ezért a keze ügyében lévő reszelőt foglalta le zálogba. A magyar nyelvet csak törve beszélő horvát menyecske így sopánkodott: „Én mindig meszenku, meszenku. Mégis elvitték a reszenku!” (Én mindig meszelek, meszelek. Mégis, elvitték a reszelőt!) A köveskáli református egyház irattárában egy 1804-ből ránk maradt borbírói-számadásra bukkantunk. Ebben két alkalommal is feljegyezték a korombíróknak adott 2 illetve 3 icce bort. A korombíró tisztsége Köveskálon a kéményes házak túlnyomó többségbe kerülésével az első világháború után szűnt meg. Tisztségének aránylag késői meglétét Köveskálon két tényezővel magyarázhatjuk. Köveskál mezőváros volt. Valószínű, hogy a mezőváros falunál bonyolultabb szakigazgatásában a tűzvédelmi feladatok ellátására jött létre a korombíró tisztsége, s ez a mezővárosi jogállás megszűnése után is fennmaradt. A fokozott tűzvédelmi felügyeletre a füstöskonyhás házak nagy száma miatt még a XX. század elején is szükség mutatkozott. Korombírák a Köveskállal szomszédos Monoszlón is működtek, ahogy erről a Zala Megyei Levéltárban őrzött monoszlói bíróláda irataiból értesülünk: „1839dik esztendő november 16-án gyűlést tartottam: melybe a ’ Korom Bírák Pintér Jánosné eránt Panaszt tettek hogy Kementzéjébe egy marok pazdorgyát találtak és az tüzellés fölött szároz fákot tapasztaltak. Melyért Pintér Jánosnét meg hivattuk és Büntettettlen el bocsátván meg intettük; — a büntetés többszöri hiba tételre halasz- tatott.”1 Kővágóörsön viszont a törvénybírák látták el a korombíró tűzrendészed ellenőrző feladatait, ahogy azt Kővágóörs „nemes közönségének” jegyzőkönyvében 1845-ből olvashatjuk: „Jelen gyűlés alkalmával többeknél jelentetett, hogy K. V- Eörsi Helységben több oly lakó házak léteznének, mellyek által a tűzi vészéi könnyen támadhat, — mind a két rend beli Törv. Bíró Urak... oda utasíttattak, hogy az ollyas házakat mellyekből részint a rósz kémények, részint pedig padlások miatt könnyen tűzi vészéi támodhatna, azon házak tulajdonosait szigorúan arra, hogy épületeiket ki igazítsák, felszóllíttani — mit ha az elöljáróság által ki tűzendő határidőre tellyesitteni vonakodnának, annyiszor amennyiszer 12 ezüst forintra büntessenek...”7 8 Kővágóörs 1789-ben keletkezett falutörvénye is az elöljárók feladataként mondta ki a fustöskonyhák tűzrendészed ellenőrzését. Második artikulusa a pálinkás zsidók konyháinak ellenőrzésével foglalkozik: „... a pálinkát főző Zsidóknak Konyháit és Kamráit meghvizsgáltatván, Abrahám Zsidónak ugyan ki Mlgos Pápai Uraság házában lakik, mivel Kéményes és boltos Konyhában teszi az pálinka főzést, ahol a tűzi veszedelemre (hozzájárulván a szemes vigyázás) annyira alkalmatosságh nem adatnék, továbbis a pálinka főzés meghengedtetett, a többi pálinkás Zsidóknak pedigh, úgymint Jónásnak, Mátyásnak és Sörösnek, mivel minden Kémény nélkül való Kormos és alacson padlása Konyhákban gyakorolták a pálinka égetést, mellyek Köny- nyen tüzet Kaphatván, másoknak is a tűz által Károkat okozhatnának, tellyességgel a pálinkának főzése meghtiltatott, oly büntetés alatt, hogy ha ezen utóbb meghnevezettek vagy ne talán mások is hasonló alacson Kormos hajlékokban a 7 Zala Megyei Levéltár. Monoszlói bíróláda iratai. Minden nemű gyűlési végzéseknek protokolluma 1839-től. 8 A kővágóörsi Evangélikus Egyházközség irattára. Kővágó Eörsi Ágostai Vallást tartó Nemes Közönségnek Jegyzőkönyve, 1817-1874. 397
