Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában
Perceptor általában kettő volt a székben, hogy a kasszát „két kults alatt” őrizhessék (1811. 03. 23: 34). Aperceptorok kezelték a szék jövedelmeit, a bérleti díjakból, a közhaszonvételekből, a legelők, erdők, nádasok és halászó vizek jövedelmeiből befolyó pénzeket. A bevételekről és a kiadásokról számadást vezettek, amelyet évzárás után a közgyűlésnek nyújtottak be megvizsgálás és jóváhagyás végett. A közgyűlés pénztári jelentést is rendszeresen kért tőlük. Gyámatyát 1838-ban választottak először, mégpedig úgy, hogy apénztámokot bízták meg a feladatkör ellátásával (1838. 11. 15: 161-162). Az árvaszéki ügyek intézése addig a szolgabíró és az esküdtek dolga volt. 1831-ben egy orvost is kinevezett a főapát, amiről levélben értesítette a közgyűlést (1832. 07. 17: 87). Az ímoki munkát a szék és a község számára egyaránt az iskolamester végezte, mígnem 1841-ben kinevezték őt a szék rendes írnokává (16 ft évi fizetéssel). Fizetett tisztség volt a hadnagyé, aki egyben az egyik esküdt feladatát is ellátta. A helység — tehát a zsellérek — mindenkori bíróját bízták meg vele. Fizetsége egy darab rét használata volt, amit 1812-től az akkori hadnagy személyes kérésére 8 forinttal „megjobbítottak” (1812. 09. 13: 37). Az 1811. évi közgyűlés határozta szerint a közgyűlések rendelésein kívül minden „más aprólékos dolgok” intézése az ő feladatkörébe tartozott, amelyekről a következő közgyűlésen jelentést tartozott tennie (1811. 03. 23: 35). A hadnagy rendelte el, szervezte és felügyelte a közmunkákat, a szolgabíró mellett eljárt kisebb ügyek kivizsgálásában. Bírságolási joga is volt, például a közmunkák alól magukat kihúzókat pénzbírsággal (nemesek), botozással vagy napszámmal (zsellérek) sújthatta, a tilalmas helyen (a konyhán kívül, udvaron, istállóban, szérűskertben) pipázókat két forintra megbüntette. A bevett bírságból egyharmad részt a hajdúnak adott. Végül fizetett alkalmazott volt a hajdú. Fizetése egy darab szántó és rét használata, valamint egy pár csizmára való 4 forint volt (amit a csizma árának emelkedésével időnként megemeltek). Vita tárgyát képezte időnként a cmszfogadás. 1817-ben például az uradalom adminisztrátora külön akart csőszt fogadni, amit a szék azzal vetett el, hogy minden birtoka keverve van a kúrialistákéval, és egymás nélkül nem lehet őket megőrizni. Ezért a közös csősz mellett döntöttek, és erről külön rendszabást hoztak. Ebben többek között meghatározták a csősz fizetését, amelyet egy darab rét használata, valamint a marhák után darabszám illetve külön a tilosban talált marhák behajtása után járó „hajtópénz”, gabonából a „szokott csőszkéve” és egyéb őrzött terményekből egy bizonyos rész képezett. Az utóbbi kivevésénél a rendszabás szerint a hadnagynak vagy az uradalom emberének, illetve a birtokosnak is jelen kellett lennie (1817. 08.22:45). A választott tisztségviselők közül az alispánnak és a szolgabírónak (főbíró) egy 1736. évi határozat szerint — amelyre a főispán 1832-ben is hivatkozik — nem járt fizetés. De őket illették — ugyanezen 1736. évi határozat és az ezt megerősítő 1832. évi főapáti döntés értelmében — a törvénykezés során bevett bírságpénzek. Ügyintézéseik során napidíj járt nekik (alispánnak egy tallér, főbírónak egy forint, esküdtnek 30 krajcár), és az aláírásukkal való hitelesítésért is díjat szedhettek (12 krajcárt ezüstben). Az esküdtek honorálásához tartozott egy darab rét. Fizetés jár a perceptornak (16 ft). Azoknak a tisztviselőknek, akiknek nem volt Füssön 389
